2010. szeptember 17-én érkezett levél:
Tisztelt Peszlegek !
Egy régi -újabb vonal ezen név eredetében.
A Peszleg Józsefnét Gutorfölde cimmel már emlitéssel bír.
Ezen dinasztia alapját Peszleg Sándor alapitotta Gutorföldén
Leszármazottai -Peszleg László Gutorfölde
-Peszleg József Gutorfölde - Zalaegerszeg
-Peszleg Imre Csesztreg - Keszthely
Peszleg László leszármazottai ma is Gutorföldei lakosok: Peszleg Sándor és Peszleg Erzsébet /Háriné /
Peszleg József leszármazottai ma is Zalaegerszegen laknak: Peszleg József és Peszleg Mária
Peszleg Imre fia vagyok én Peszleg Tibor aki Keszthelyen lakik és hidraulikával foglalkozom . Ez a történelmi visszásságokra visszavetítve lehet érdekes.
Peszleg Tibor, Keszthely
2010. szeptember 17., péntek
2010. augusztus 16., hétfő
Mozgolódó Peszlegek
1942. február 2-án a csömödéri telepet hadiüzemmé nyilvánították, a munkásokat feleskették a kormányra. A szombathelyi politikai nyomozó osztály is elérkezettnek látta az időt, hogy leszámoljon a pákái csendőrőrs által 1942 óta állandó megfigyelés alatt állt gyanús elemekkel, immár a haditermelés akadályozóival. 1942. február 19-én a csendőrök megszállták az üzemet. Munkahelyükről hurcolták el Németh Istvánt és Bockó Ferencet. Velük egyidejűleg őrizetbe vették Belső Lajost, Hirschl Dezsőt és Szendefi Aurélt is.
Tíz napon át tartó vallatás után Győrbe szállították őket, három hónap múlva a budapesti Margit körúti fogházba kerültek. Hűtlenséggel és hazaárulással vádolva hadbíróság tárgyalta ügyüket. Németh Istvánt egy év hathónapi börtönbüntetésre ítélte. Társai közül Belső Lajost egy év négyhónapi, Hirschl Dezsőt egy év kéthónapi, Bockó Ferencet hathónapi börtönbüntetéssel sújtotta. Büntetésük letöltésére a Honvédelmi Minisztérium 1943. október 11-én a szegedi kerületi börtönt jelölte ki. Bockó Ferencet az ítélet kihirdetése után — az előzetes letartóztatásban eltöltött időt beszámítva — szabadlábra helyezték.
Jogerős elítélésük után Csömödéren még sok embert meghurcoltak. Vádat emeltek Gombos Fábján és Gernicsesz Lőrinc napszámos, Szentes Ferenc és Peszleg István iparvasúti mozdonyfűtők, Panker Ferenc cipészmester, László József asztalos és Baki Imre ellen. A vád az volt ellenük, hogy elmulasztották jelentésadási kötelességüket. A szombathelyi haditörvényszék 1943. november 11-én felmentő ítéletet hozott, azzal az indokkal, hogy „Németh István és társai kommunista érzelmeiről Csömödér és Páka község lakosságának nagy része tudomással bírt, tehát az köztudomású tény volt, amelyről a hatóságoknak is tudnia kellett".
És egy másik:
(Sénig Lajosról szóló visszaemlékezés a nagykanizsai könyvtár munkásmozgalom-történeti kiadványában) Az 1920-as évek második felében kialakult a város szervezett munkásai kozott egy baloldali ellenzéki csoport, amelyhez ő is csatlakozott. A szakmabeliek kozul együtt tevékenykedett Anger Mihállyal, Gödinek Ferenccel Molnár Györggyel, Peszleg Lászlóval, Cvetkó Lajossal, Futó Károllyal Kulcsár Gyulával. Más szakmabeliek közül Wolf István és Alpár Béla péksegédekkel Vas István kőfaragóval, Horváth Imre lakatossal, Fenyvesi János vasesztergályossal, es a három Engelmann fivérrel.
(Varga Józsefről szóló emlékezés): A hirhedt csóti karantént erős idegzettel, keményen állta. A gyanútól azonban nem mentesült többé. Azon igyekezett, hogy mielőbb olyan munkatársak közé kerüljön, akikkel együtt tehet valamit azért, hogy a munkásosztály felszabadulásának eszméje és hite a göcseji földben is gyökeret eresszen. Néhány hasonlóan szegény sorsú szentliszlói agrárproletárral, Bandi Lászlóval, Peszleg Péterrel, László Lajosnéval osztotta meg gondolatait, emlékeit, majd együtt vállaltak munkát Budapesten a Leiner bőrgyárban.
Tíz napon át tartó vallatás után Győrbe szállították őket, három hónap múlva a budapesti Margit körúti fogházba kerültek. Hűtlenséggel és hazaárulással vádolva hadbíróság tárgyalta ügyüket. Németh Istvánt egy év hathónapi börtönbüntetésre ítélte. Társai közül Belső Lajost egy év négyhónapi, Hirschl Dezsőt egy év kéthónapi, Bockó Ferencet hathónapi börtönbüntetéssel sújtotta. Büntetésük letöltésére a Honvédelmi Minisztérium 1943. október 11-én a szegedi kerületi börtönt jelölte ki. Bockó Ferencet az ítélet kihirdetése után — az előzetes letartóztatásban eltöltött időt beszámítva — szabadlábra helyezték.
Jogerős elítélésük után Csömödéren még sok embert meghurcoltak. Vádat emeltek Gombos Fábján és Gernicsesz Lőrinc napszámos, Szentes Ferenc és Peszleg István iparvasúti mozdonyfűtők, Panker Ferenc cipészmester, László József asztalos és Baki Imre ellen. A vád az volt ellenük, hogy elmulasztották jelentésadási kötelességüket. A szombathelyi haditörvényszék 1943. november 11-én felmentő ítéletet hozott, azzal az indokkal, hogy „Németh István és társai kommunista érzelmeiről Csömödér és Páka község lakosságának nagy része tudomással bírt, tehát az köztudomású tény volt, amelyről a hatóságoknak is tudnia kellett".
És egy másik:
(Sénig Lajosról szóló visszaemlékezés a nagykanizsai könyvtár munkásmozgalom-történeti kiadványában) Az 1920-as évek második felében kialakult a város szervezett munkásai kozott egy baloldali ellenzéki csoport, amelyhez ő is csatlakozott. A szakmabeliek kozul együtt tevékenykedett Anger Mihállyal, Gödinek Ferenccel Molnár Györggyel, Peszleg Lászlóval, Cvetkó Lajossal, Futó Károllyal Kulcsár Gyulával. Más szakmabeliek közül Wolf István és Alpár Béla péksegédekkel Vas István kőfaragóval, Horváth Imre lakatossal, Fenyvesi János vasesztergályossal, es a három Engelmann fivérrel.
(Varga Józsefről szóló emlékezés): A hirhedt csóti karantént erős idegzettel, keményen állta. A gyanútól azonban nem mentesült többé. Azon igyekezett, hogy mielőbb olyan munkatársak közé kerüljön, akikkel együtt tehet valamit azért, hogy a munkásosztály felszabadulásának eszméje és hite a göcseji földben is gyökeret eresszen. Néhány hasonlóan szegény sorsú szentliszlói agrárproletárral, Bandi Lászlóval, Peszleg Péterrel, László Lajosnéval osztotta meg gondolatait, emlékeit, majd együtt vállaltak munkát Budapesten a Leiner bőrgyárban.
A göcsejiek székely eredetéről Gönczi Ferencnél
A göcsejlek eredete. - E kérdéssel már Gönczi előtt is foglalkoznak a kutatók. Zömük úgy értékelte az itteni népnyeli és néprajzi sajátosságokat, hogy ezek oka a nép magyarságtól eltérő eredete lehet. Ez azonban nem szükségszerű. Gönczi - látván több korábbi kutatás felületes voltát - józan kritikával él. A történeti adat kevés, és ezek "csak sejtetni enged-nek." Nincs adat, mikor települtek be, és hogy eredetileg is magyarok, avagy velük rokonnép-e. Azt több helyen is hangsúlyozza, hogy a göcsejiek is keveréknép, több tipus keveréke, hogy "E nép is, mint általában a magyarság, nagyobb része, keverék, avar, szláv, s besenyő népből alakulhatott át magyarrá." Ez a megállapítás lényegében helyes, csupán annyiban korrigálandó, hogy az alaprétegnek magyarnak kellett lennie, különben nem alakulhatott volna át azzá. Az egyes eredetelméleteket felsorolja, de nem foglal határozottan állást e vitában. Annál határozottabban ítéli el azokat a kutatókat, akik felületesen és "mindenáron valami külön népnek akarják a göcsejieket megtenni", mint pl. Jakab F., aki szerint « göcsejiek tk. székelyek. "Hogy a göcsejiek azok, meglehet, csakhogy ő erről bennünket nem igyekszik meggyőzni", mivel analógiái rosszak. Gönczi tehát nem zárja ki a göcsejlek esetleg eltérő (pl. székely) eredetét a magyarságtól, csupán a megalapozatlan véleményeket kárhoztatja.
Az új mezőgazdaság emlékei
Göcseji Helikon 05., Húsz küzdelmes év - mezőgazdasági üzemtörténet - Zalaegerszeg - Zala megyei Könyvtár,1973 című kötetből:
A novai zászlóbontás:
Hogy milyen nagy gondot fordított a földosztásra a Nován tartózkodó orosz parancsnokság, arra bizonyságot szolgáltat egy 1945. május 17-én kelt főszolgabírói leirat. íme a szövege:
"A novai orosz katonai parancsnok utasítására elrendelem, hogy ahol a kiosztandó földeket vagy legelőket még nem osztották volna ki, ott a kiosztást 18-án délig be kell fejezni és a birtokleveleket még ezen a napon ki kell állítani."
Mire megérkezett a tavaszi eső, levert karók jelezték az új mezsgyéket a grófi földeken.
"A kiosztott földekről vázlatot és jegyzéket készítettünk. Ki, hol és mennyit kapott. Három hétig jártuk a határt, mire befejeztük a munkát. Bérünk három akácfa volt, amit az Imre majori úton kaptunk..." mondotta Pál Ferenc amikor a földosztásról beszélgettünk.
Valóban fényes lett a lánc, mire papírra vethette a közjegyző a földosztás adatait.
A kiosztott földekből 253 család részesült.
A kimutatás dátuma 1945. május 28!
A földhöz jutottak birtoklevelet kaptak a jegyzőségen, mely hivatalosan is igazolta, hogy a föld tulajdonuk lett. 1945. május 18-án megtörtént a földosztás. Megkezdődhetett a mezőkön a szorgalmas tavaszi munka.
De milyen nehézségek között! Kevés igavonó állattal rendelkeztek, hiányoztak a mezőgazdasági felszerelések. Egymásra voltak utalva az új gazdák. Segítették egymást, de sokszor kellett a módosabbakhoz fordulniuk. Lassan azért csak megindult a munka, és nem maradt, megmüveletlen föld a határban.
Az évek lassan peregtek, az idő soha meg nem álló óráján. Új gondolatok, tervek, vágyak születtek. A jövő kitárta kapuit, csak be kellelt lépni rajta. S akik megértették a hivó szót, nem késlekedtek a cselekvéssel!
1949 augusztusa. A nyár bőven szórta melegét, s aranyló sugarai pirt loptak az őszt váró gyümölcsökre. Szommer Rudolf kocsmájának bolthajtásos bejárója alatt megvillantak a fecskék szárnyai, amint berepültek fészkükbe. Az ég szabad madárkái mit sem törődtek azzal, hogy alattuk emberek jártak-keltek új életet keresni maguknak, családjuknak. A bejáróból nyiló DEFOSZ helyiség ajtaja sűrűn nyitódott, csukódott. Oda igyekeztek azok, kik a "közösnek" alapjait akarták lerakni.
A kicsiny szoba lassan megtelt emberekkel. És megkezdődött a tervezgetés. Kimondott mondatok, félszeg szavak között remény bujkált, de az ismeretlen újtól való félelem is. A jövő bizonytalanságának láthatatlan markolása néha megakasztotta hangjukat, elfojtotta a kitörni akaró szót. Reményeket kifejező mondatok, nehéz sóhajokká zsugorodtak, melyek együtt szálltak a mind sűrűbbé váló cigaretta füsttel. A megszokás, a földhöz való ragaszkodás ólomsúlya ott ült a szivekben, s nehéz volt kimondani azt a szót: "Megalakítjuk!" A kommunisták még emlékeztek arra a májusi taggyűlésre, amikor Parragi István elmondta a következőket:
"... A szövetkezés kérdése nagyon nehezen mozog, mert a lakosság attól fél, hogy a földjüket el fogják venni, s igen nehéz őket meggyőzni az igazságról, hogy a szövetkezés a dolgozó parasztság érdekeit védi, és csak egyedül ez az út a parasztság számára, melyen haladva az életszínvonaluk emelkedhet és elérheti a munkásság életszinvonalát..."
Sokat vitáztak, végül mégis kimondták a megalakulást.
Ezen az összejövetelen azonban nemcsak tizenkét ember sorsa dőlt el! Pál János, Berkes János, Bécs Perencné, Tóth János, Koronicz Gábor, Torda Elek, Horváth György, Pálfi Lajosné, özv. Peszleg Józsefné*, Takács Jenőné, Bogár Lajos, Mátai József saját sorsuk mellett egy község sorsáról is döntöttek 1949 augusztus 12-én! Az utolsó kettő volt a legfiatalabb, ők a szülői örökségről határoztak, a többiek-, az új gazdák arról a földről, amit 1945 áprilisában kaptak.
Helyesbítés: ez a Peszleg Józsefné nagyanyám, Peszleg Jánosné, aki alapító tag volt. Apámat, Peszleg Rudolfot itt a TSZ pénztárosává választották.
Egy további emlék a TSZ-ről, 1967-ből: A közgyűlés legjelentősebb határozata az új vezetőség megválasztása volt. A vezetőség tagjai : Rákos P., Pál János, Csőre Ernő, Kovács Kálmán, Balázs József, Kovács József, Bujtor Sándor, Kustán Sándorné Kis Antal, Bakos Perencné, Géder János, Perecskó Sára. Fegyelmi bizottság tagjai: Rajnai Perenc elnök, Németh József, Koronic Gábor, Istiván Ferenc, Peszleg József, Szoc.bizottság tagjai: Pál János (elnök) Tiszai Pál, Géder János, Varga Jó-zsefné. Berke Lajos.)
Ez a Peszleg József viszont a nagybátyám, a volt oroszországi hadifogoly.
A novai Vörös Zászló TSZ később országosan is kiemelkedően jó szövetkezet volt. Gyakran cikkezett róla minden országos napilap.
Apám gyakran emlegette, hogy az oroszoktól kaptak egy nagy fekete lovat, amelyet bevittek a TSZ-be. A ló nagyon hasznos állat volt, de minden hangosabb zajtól megijedt, és akkor ekéstől-mindnestől iszkiri az erdőbe...
A novai zászlóbontás:
Hogy milyen nagy gondot fordított a földosztásra a Nován tartózkodó orosz parancsnokság, arra bizonyságot szolgáltat egy 1945. május 17-én kelt főszolgabírói leirat. íme a szövege:
"A novai orosz katonai parancsnok utasítására elrendelem, hogy ahol a kiosztandó földeket vagy legelőket még nem osztották volna ki, ott a kiosztást 18-án délig be kell fejezni és a birtokleveleket még ezen a napon ki kell állítani."
Mire megérkezett a tavaszi eső, levert karók jelezték az új mezsgyéket a grófi földeken.
"A kiosztott földekről vázlatot és jegyzéket készítettünk. Ki, hol és mennyit kapott. Három hétig jártuk a határt, mire befejeztük a munkát. Bérünk három akácfa volt, amit az Imre majori úton kaptunk..." mondotta Pál Ferenc amikor a földosztásról beszélgettünk.
Valóban fényes lett a lánc, mire papírra vethette a közjegyző a földosztás adatait.
A kiosztott földekből 253 család részesült.
A kimutatás dátuma 1945. május 28!
A földhöz jutottak birtoklevelet kaptak a jegyzőségen, mely hivatalosan is igazolta, hogy a föld tulajdonuk lett. 1945. május 18-án megtörtént a földosztás. Megkezdődhetett a mezőkön a szorgalmas tavaszi munka.
De milyen nehézségek között! Kevés igavonó állattal rendelkeztek, hiányoztak a mezőgazdasági felszerelések. Egymásra voltak utalva az új gazdák. Segítették egymást, de sokszor kellett a módosabbakhoz fordulniuk. Lassan azért csak megindult a munka, és nem maradt, megmüveletlen föld a határban.
Az évek lassan peregtek, az idő soha meg nem álló óráján. Új gondolatok, tervek, vágyak születtek. A jövő kitárta kapuit, csak be kellelt lépni rajta. S akik megértették a hivó szót, nem késlekedtek a cselekvéssel!
1949 augusztusa. A nyár bőven szórta melegét, s aranyló sugarai pirt loptak az őszt váró gyümölcsökre. Szommer Rudolf kocsmájának bolthajtásos bejárója alatt megvillantak a fecskék szárnyai, amint berepültek fészkükbe. Az ég szabad madárkái mit sem törődtek azzal, hogy alattuk emberek jártak-keltek új életet keresni maguknak, családjuknak. A bejáróból nyiló DEFOSZ helyiség ajtaja sűrűn nyitódott, csukódott. Oda igyekeztek azok, kik a "közösnek" alapjait akarták lerakni.
A kicsiny szoba lassan megtelt emberekkel. És megkezdődött a tervezgetés. Kimondott mondatok, félszeg szavak között remény bujkált, de az ismeretlen újtól való félelem is. A jövő bizonytalanságának láthatatlan markolása néha megakasztotta hangjukat, elfojtotta a kitörni akaró szót. Reményeket kifejező mondatok, nehéz sóhajokká zsugorodtak, melyek együtt szálltak a mind sűrűbbé váló cigaretta füsttel. A megszokás, a földhöz való ragaszkodás ólomsúlya ott ült a szivekben, s nehéz volt kimondani azt a szót: "Megalakítjuk!" A kommunisták még emlékeztek arra a májusi taggyűlésre, amikor Parragi István elmondta a következőket:
"... A szövetkezés kérdése nagyon nehezen mozog, mert a lakosság attól fél, hogy a földjüket el fogják venni, s igen nehéz őket meggyőzni az igazságról, hogy a szövetkezés a dolgozó parasztság érdekeit védi, és csak egyedül ez az út a parasztság számára, melyen haladva az életszínvonaluk emelkedhet és elérheti a munkásság életszinvonalát..."
Sokat vitáztak, végül mégis kimondták a megalakulást.
Ezen az összejövetelen azonban nemcsak tizenkét ember sorsa dőlt el! Pál János, Berkes János, Bécs Perencné, Tóth János, Koronicz Gábor, Torda Elek, Horváth György, Pálfi Lajosné, özv. Peszleg Józsefné*, Takács Jenőné, Bogár Lajos, Mátai József saját sorsuk mellett egy község sorsáról is döntöttek 1949 augusztus 12-én! Az utolsó kettő volt a legfiatalabb, ők a szülői örökségről határoztak, a többiek-, az új gazdák arról a földről, amit 1945 áprilisában kaptak.
Helyesbítés: ez a Peszleg Józsefné nagyanyám, Peszleg Jánosné, aki alapító tag volt. Apámat, Peszleg Rudolfot itt a TSZ pénztárosává választották.
Egy további emlék a TSZ-ről, 1967-ből: A közgyűlés legjelentősebb határozata az új vezetőség megválasztása volt. A vezetőség tagjai : Rákos P., Pál János, Csőre Ernő, Kovács Kálmán, Balázs József, Kovács József, Bujtor Sándor, Kustán Sándorné Kis Antal, Bakos Perencné, Géder János, Perecskó Sára. Fegyelmi bizottság tagjai: Rajnai Perenc elnök, Németh József, Koronic Gábor, Istiván Ferenc, Peszleg József, Szoc.bizottság tagjai: Pál János (elnök) Tiszai Pál, Géder János, Varga Jó-zsefné. Berke Lajos.)
Ez a Peszleg József viszont a nagybátyám, a volt oroszországi hadifogoly.
A novai Vörös Zászló TSZ később országosan is kiemelkedően jó szövetkezet volt. Gyakran cikkezett róla minden országos napilap.
Apám gyakran emlegette, hogy az oroszoktól kaptak egy nagy fekete lovat, amelyet bevittek a TSZ-be. A ló nagyon hasznos állat volt, de minden hangosabb zajtól megijedt, és akkor ekéstől-mindnestől iszkiri az erdőbe...
Megemlékezés egy olajos Peszlegről
Emlékeim az olajipari szállítás történetéből 1934-től 1970-ig - Zalaegerszeg - M. Olajip. Múz., 1995. című kötetből:
A Budafai Kőolajtermelő Vállalat szállítási dolgozói 1960-ban: a névsorban szerepel Peszleg Kálmán diszpécser (a képen a középső sorban az első személy)
A Budafai Kőolajtermelő Vállalat szállítási dolgozói 1960-ban: a névsorban szerepel Peszleg Kálmán diszpécser (a képen a középső sorban az első személy)
2010. augusztus 11., szerda
Ördög Ferenc: Személynévvizsgálatok Göcsej és Hetés területén
Bár a "Peszlegek" eredetére nem kapunk választ, néhány érdekesség:
82 faluból mintegy 47 ezer névadatot gyűjtött össze a szerző (15 ezer család)
Az alsóbb néposztályok a XVI.-XVII. századtól viselnek családnevet
A vizsgált terület 47 ezer lakosának 2065 féle vezetékneve van. A szerző 105 Peszleget azonosított, ezzel a Peszleg a 68. leggyakoribb vezetéknév a vidéken.
82 faluból mintegy 47 ezer névadatot gyűjtött össze a szerző (15 ezer család)
Az alsóbb néposztályok a XVI.-XVII. századtól viselnek családnevet
A vizsgált terület 47 ezer lakosának 2065 féle vezetékneve van. A szerző 105 Peszleget azonosított, ezzel a Peszleg a 68. leggyakoribb vezetéknév a vidéken.
2010. augusztus 10., kedd
Béke poraikra - a második világháború halottainak névsorából
Peszleg Gyula honvéd, született 1911. március 11-én, Hernyékben, anyja neve Tóth Klára, megsebesült majd meghalt 1944. december 2-án, Faluhelyen, eltemették Pakson.
1929: A magyar ipar almanachja
Bak: Peszleg Károly épület- és bútorasztalos mester; született Hernyéken 1901-ben, Mikefán felszabadult 1923-ban. Mint segéd Budapesten és más helyeken dolgozott, 1927-ben került Bakra és megalapította önálló üzemét. Két évet szolgált a Nemzeti Hadseregben
2010. június 30., szerda
Tankönyvszerző Peszleg
A Szép Zalában születtem című tankönyvről a szerzője, Bartháné Peszleg Emma a szlovéniai magyarok Népújságjában, 1998-ban.
Peszleg Bálint sporttárs a botrányokról
Peszleg Bálint játékvezető a sorozatos botrányokról. (Kanizsa, 1996)
Mi okozza a labdarúgó mérközéseken a játékosok és nézők brutalitását?
Meghalt az idős Peszleg néni 1943-ban
Meghalt az idős özv. Peszleg Lászlóné Polgár Rozália, 78 éves korában, Nagykanizsán.
(Zalai Közlöny, 1943. május 5.)
Egy Peszleg a tanúk padján (1942)
Ugyan mellékszereplő, de Peszleg Teréz tanúskodott ebben az érdekes ügyben.
(Zalai Közlöny, 1942. április 23.)
Új kis Peszleg született 1940-ben
Marólúgos támadás 1939-ben
A Zalai Közlöny 1939. december 12-i számából:
Peszleg Péterné is kapott a lúgból.
Peszleg Péterné is kapott a lúgból.
dr. Peszleg József az allergiáról
A Kanizsa című helyi lapban írt nagykanizsai Peszlegünk az allergiáról - kattintás a nagyobb képért!
"Tárcza" Peszleg nótárius uramról
A fenti "tárcza" a Zala című nagykanizsai lapból való, 1894. július 22-i számból.
(Kattintás a képekre a nagyításhoz)
2010. június 28., hétfő
Nevet változtató Peszleg
A Csendőrségi Lapok 1934. november 1-i száma arról tudósít, hogy Peszleg István csendőr nevét "Párkányi"-ra változtatta.
Egy áldozat-Peszleg 1898-ból
A Zalai Közlöny 1898. május 14-én viszont egy kirabolt Peszlegről tudósít:
Újabb fekete bárány: Betörő a családban!
Egy meglepő hír a Zalai Közlönyből, 1930. szeptem 13-i szám:
A történet vége:
.
Feltaláló Peszlegek
A Magyar Szabadalmi Hivatal adatbázisában négy "Peszleg" feltaláló által bejegyzett tétel van (kettő ezek közül én vagyok):
1. Hidraulikus berendezés hordók összepréselésére
A találmány hidraulikus hordótömörítő prés, amelynek vezetőoszlopokon vezetett alsó és felső gerendája, a felső gerendában elhelyezett hidraulikus munkahengerrel működtetett nyomógerendája van.
A találmány lényege, hogy a nyomógerendán legalább egy lefelé néző élű tűrőprizma és középen egy lefelé néző kiszúrótüske van elrendezve.
A találmány szerinti prés igen egyszerű technikai eszközökkel lecsökkenti a fémhordónak az összepréseléssel szembeni ellenállását, azaz jelentős beruházási és energiamegtakarítást eredményez a hordópréseknél, ugyanakkor biztosítja azt is, hogy az összepréselendő hordókból a maradék anyagok szabadon el tudnak távozni.
A feltaláló: Peszleg Tibor (20 %), 1984-ből
2. Gépjármű gumiabroncs leválasztó berendezés
A találmány hidraulikus vagy pneumatikus működtetésű gépjármű gumiabroncs leválasztó berendezés, amelynek a szerelt kerekeket felfogó asztala van és ennek közepén a keréktárcsa méreténél nagyobb nyílás van kialakítva, az asztalra helyezett szerelt kerék felett pedig a kerék sugár irányában működő munkahengerek dugattyúrúdjaihoz kapcsolt roppantófejei vannak.
A találmány lényege, hogy a felfogóasztal alatt, de az asztal síkja fölé járatható, vízszintes és magassági irányban működő munkahengerekkel kapcsolt emelőkarjai, a karok által felemelt keréktárcsát felülről megtámasztó ütközőlemezei vannak, a roppantófejek pedig az emelőkarokkal az ütközőlemezekig felemelt keréktárcsa csupán felső peremébe kapaszkodóan vannak a billenőkarok révén vezetve.
A találmány szerinti leválasztóberendezés a keréktárcsa deformálásához az ismert megoldásoknál lényegesen kisebb energiát igényel mert csupán keréktárcsa egyik, méghozzá gyengébb oldalát roppantja össze, de ezen túlmenően elvégzi a korrodált keréktárcsa és gumiabroncs gépi szétválasztását.
A feltaláló: Peszleg Tibor (10 %), 1984-ből.
3. Kapcsolási elrendezés nagyszámú távbeszélő áramkörökben lezajló egymástól függő és/vagy független események mérésére,megfigyelésére és befolyásolására
A feltaláló 15 %-ban szerénységem (1984).
Ugyanez amerikai változatban:
4. Kapcsolási elrendezés távbeszélő áramkörök felügyeletére
A feltaláló 30 %-ban szintén én vagyok (1984).
Ugyanez amerikai változatban:
2010. június 10., csütörtök
56-os Peszlegek Zala megyében
Az "'56 ZALA MEGYEI KRONOLÓGIÁJA ÉS SZEMÉLYI ADATTÁRA" a következő Peszleg nevű vagy származású forradalmárokat sorolja fel:
Kiss Gyula Kemenessömjén 1932. január 4. Anyja neve Peszleg Mária. Foglalkozása motorszerelő a budafai Kőolajtermelő Vállalatnál. A forradalom napjaiban részt vett a tanács iratainak megsemmisítésében. A forradalom leverése után a Zalaegerszegi Megyei Bíróság 1958. január 28-án megtartott tárgyaláson az ellene emelt vád alól felmentette.
Lukács Károly Hernyék 1905. május 18. Anyja neve Peszleg Mária. Foglalkozása földműves. Részt vett a tüntetésen és a párttagok házának megrongálásában. A forradalom leverése után a Zalaegerszegi Megyei Bíróság 8 hónap börtönre ítélte. A Legfelsőbb Bíróság az ítélet végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette.
Peszleg Bálint Oltárc 1925. október 4. Anyja neve Hegedüs Mária. Foglalkozása [?] Tagja volt a forradalmi tanácsnak.
Kiss Gyula Kemenessömjén 1932. január 4. Anyja neve Peszleg Mária. Foglalkozása motorszerelő a budafai Kőolajtermelő Vállalatnál. A forradalom napjaiban részt vett a tanács iratainak megsemmisítésében. A forradalom leverése után a Zalaegerszegi Megyei Bíróság 1958. január 28-án megtartott tárgyaláson az ellene emelt vád alól felmentette.
Lukács Károly Hernyék 1905. május 18. Anyja neve Peszleg Mária. Foglalkozása földműves. Részt vett a tüntetésen és a párttagok házának megrongálásában. A forradalom leverése után a Zalaegerszegi Megyei Bíróság 8 hónap börtönre ítélte. A Legfelsőbb Bíróság az ítélet végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette.
Peszleg Bálint Oltárc 1925. október 4. Anyja neve Hegedüs Mária. Foglalkozása [?] Tagja volt a forradalmi tanácsnak.
Egy új Peszleg érkezése
A "Noé levelek", a Nagycsaládosok Országos Egyesületének hírlevele 2009. áprilisban számolt be a következő eseményről:
Az Életfa Egyesület örömmel tudatja, hogy Peszlegné Domiczi Klára és Peszleg Arnold családjában Arnold és Levente után 2009. január 20-án megérkezett Sára Kata. Az ő születésével váltak „rendes” nagycsaládossá, és rögtön be is léptek az egyesületbe. Szeretettel fogadtuk őket. Lauer Kati
Az Életfa Egyesület örömmel tudatja, hogy Peszlegné Domiczi Klára és Peszleg Arnold családjában Arnold és Levente után 2009. január 20-án megérkezett Sára Kata. Az ő születésével váltak „rendes” nagycsaládossá, és rögtön be is léptek az egyesületbe. Szeretettel fogadtuk őket. Lauer Kati
A Hortobágyi Kényszermunkatáborba elhurcolt Peszlegek
Az elhurcoltak egyesülete közzétette az áldozatok névsorát, ebben a listában találjuk a következő Peszlegeket:
A tedeji kényszermunkatáborba deportált családok névsorából:
Krecsár Péterné, (sz. Peszleg Jolán, 1927-2009)
Az egész családot elhurcolták, a család tagjai:
Krecsár Péter, (1924-1981)
Krecsár Péterné, (sz. Peszleg Jolán, 1927-2009)
Krecsár József, (1945-2009)
ifj. Krecsár Péter. (1947-2001)
(Valószínűleg azonosak a Nováról elhurcolt Kecsmár családdal)
Táborokban meghalt cca. 300 fő
Hamarabb elengedett gyerekek és betegek 150 fő
Becsült táborlétszám 10 ezer fő.
A tedeji kényszermunkatáborba deportált családok névsorából:
Krecsár Péterné, (sz. Peszleg Jolán, 1927-2009)
Az egész családot elhurcolták, a család tagjai:
Krecsár Péter, (1924-1981)
Krecsár Péterné, (sz. Peszleg Jolán, 1927-2009)
Krecsár József, (1945-2009)
ifj. Krecsár Péter. (1947-2001)
(Valószínűleg azonosak a Nováról elhurcolt Kecsmár családdal)
A kényszermunkatáborokba az elhurcolás országosan 1950 június 23-án kezdődött és több lépcsőben folytatódott. Még a Sztalin halála évében elrendelt amnesztia előtt is került sor deportálásokra. A táborokat végül de facto 1953 késő őszén számolták fel. A táborlakók azonban nem mehettek vissza eredeti lakhelyükre és nem kapták vissza az elkobzott vagyonukat. A legszigorúbb titoktartási kötelezettséggel engedték őket szabadon.A táborok megszüntetésekor összesen kiszabadultak száma 7282 fő
Táborokban meghalt cca. 300 fő
Hamarabb elengedett gyerekek és betegek 150 fő
Becsült táborlétszám 10 ezer fő.
2010. június 9., szerda
Újabb adalékok a "peszlek" erdélyi eredetű szóhoz
Az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár szerint:
peszlék tartozék; accesoriu; Bestandteil. 1837: Egy viseltes, de meglehetős allapotban lévő vasastalpu szekér hozzá tartózó minden peszlekeivel, és kerék kötö lántzával edgyütt betsültetett harmintz öt Rftokra váltóba ... Két szántó eke, viseltes ugyan; de még használható vasaival és hozza tartózó minden fa peszlekeivel betsültettek tizenkét Rftokra váltóba [Kv; Ks 73/55]. 1849: Egy oltska pléh Kolbász töltő hozzátartozójával Egy más tészta préselő pléhből. Egy Pléh Ástékker — hozzá tartózó peszlekeivel [Somkerék SzD; i.h.]. Vö. a poszlék és pöszlék címszóval.
poszlék holmi, limlom; boarfe; Kleinkram. 1634: Cziapon ez az Dalmata Janos az en szekeremre tötte pozlekit, en ... vum be Radnotra, es ot uizont le uoue szekeremről [Mv; MvLt 291. 15a].
pöszlék limlom, kacat; zdrenţe, boarfe; Kleinkram. 1618: Megien Vizza Fejeruarra Vizmandj Mihalj Czanadj Antal, es Kepjro Baljnt Deák az peoszleketjs vizik ... Veottem az pőszlekheöz kett eőreóg Zaakot kiben el vittek [Kv; Szám. 14/XVIII. 59]. 1636: Az mikor az eges esek, enis ot ualek latam azt hogy Pop Simonne Leanyostol ot sirankoz egietmasa pózleke kornyul Aztis latam másod nap az eges uta(n) hogy az Pap Simon pozleke, ugy darakallia pámaja es egieb tip tapja, az uduara(n) uala egy rakasba(n) [Mv; MvLt 291. 63a].
(Az elektronikus verzió hozzáférhető a MEK-ben - Magyar Elektronikus Könyvtár)
peszlék tartozék; accesoriu; Bestandteil. 1837: Egy viseltes, de meglehetős allapotban lévő vasastalpu szekér hozzá tartózó minden peszlekeivel, és kerék kötö lántzával edgyütt betsültetett harmintz öt Rftokra váltóba ... Két szántó eke, viseltes ugyan; de még használható vasaival és hozza tartózó minden fa peszlekeivel betsültettek tizenkét Rftokra váltóba [Kv; Ks 73/55]. 1849: Egy oltska pléh Kolbász töltő hozzátartozójával Egy más tészta préselő pléhből. Egy Pléh Ástékker — hozzá tartózó peszlekeivel [Somkerék SzD; i.h.]. Vö. a poszlék és pöszlék címszóval.
poszlék holmi, limlom; boarfe; Kleinkram. 1634: Cziapon ez az Dalmata Janos az en szekeremre tötte pozlekit, en ... vum be Radnotra, es ot uizont le uoue szekeremről [Mv; MvLt 291. 15a].
pöszlék limlom, kacat; zdrenţe, boarfe; Kleinkram. 1618: Megien Vizza Fejeruarra Vizmandj Mihalj Czanadj Antal, es Kepjro Baljnt Deák az peoszleketjs vizik ... Veottem az pőszlekheöz kett eőreóg Zaakot kiben el vittek [Kv; Szám. 14/XVIII. 59]. 1636: Az mikor az eges esek, enis ot ualek latam azt hogy Pop Simonne Leanyostol ot sirankoz egietmasa pózleke kornyul Aztis latam másod nap az eges uta(n) hogy az Pap Simon pozleke, ugy darakallia pámaja es egieb tip tapja, az uduara(n) uala egy rakasba(n) [Mv; MvLt 291. 63a].
(Az elektronikus verzió hozzáférhető a MEK-ben - Magyar Elektronikus Könyvtár)
2010. május 31., hétfő
2010. május 26., szerda
„Külömbféle szavak lajstroma”
Mivel az 1715-ös adóösszeírás több hernyéki ősünket is "Peszlek"-nek nevezi, nézzünk utána ennek a szónak is:
Jánosfalvi Sándor István (1804–1879) tudós unitárius pap neve ismerős a Székelyföld, és különösképpen a két Homoród vidékét kutatók előtt. Az 1827-ben pappá szentelt Sándor Istvánt elsősorban az 1942-ben megjelent Székelyhoni utazás a két Homoród mentén című művéért tartja számon az erdélyi irodalom- és művelődéstörténet. Életrajzával és kéziratos hagyatékának feldolgozásával azonban még adós nemzetközösségünk. Igaz ugyan, hogy Darkó Sándor, Benczédi Pál és legutóbb Veres Péter egy-egy tanulmány erejéig megpróbálta bemutatni a szokásostól teljesen eltérő lelkészi életpályát, de a méreteiben is impozáns kéziratos hagyaték feldolgozására nem vállalkozhattak. A nyolc fóliánst kitevő kéziratos anyag Székelykeresztúron, Marosvásárhelyen és Kolozsvárott várja a kutatókat. Jelen írásunkban – ízelítő gyanánt – Jánosfalvi Külömbféle szavak lajstromát adjuk közre, melyet az 1867–1868-ban írt Bibliai ’s más közéleti nevezetes tárgyak… című, közel 600 oldalas gyűjteményének részeként hagyott az utókorra. Jánosfalvi gyűjtése nem csupán megelőzte Kriza János Erdélyi tájszótárát, hanem szerencsésen ki is egészíti azt. Szeretettel ajánljuk hát Jánosfalvi e kis tájszótárát Erdély minden szerelmesének. (Kovács Sándor)
Ebben a szójegyzékben:
Peszlek – Valami apró pórtéka vagy eszköz.
Ugyanez Kriza Jánosnál:
Pöszlek v. pëszlek: gazdasági mű eszközdarabjai, p.o. szekér vagy osztováta pöszlekei. Be hitvány ekepöszlekei vannak! Te hitvány peszlek! (Udvarhelyszék)
Czuczornál (ő is Krizára hivatkozik):
Nyelventyű: A székely tájszólásban szántásnál a két első ökör tésoláját: (tézsláját) feltoldó v. öszvekötő eszköz v. peszlek. (Kriza J.).
Lehet, hogy ezt az erdőkerülő-dolgot újra kell értelmezni? Dehát akkor hogy kerülhettek a Peszlegek Erdélyből Zalába?
Ennek a kérdésnek Szálinger Balázs az éllovasa, aki Zalai passió című eposzában írja:
Sose félj te öcsém, ha Atilla, a székely
mondja neked. Hírlik, Zala földjén székelyek élnek,
s innen ered Kolon elfeledett neve is. Ha te testvér
vagy, kötelességünk seregünkkel az…” – ám belegajdult
székely Atilla a szóba, s a pultról úgy lefolyott, mint
ökrök nyála az ökröknek szájárul a nyárnak
szemtelenül gatyaromlasztó derekán.
Szálinger így nyilatkozott egyszer:
"Amiről én hallottam gyerekkoromban, Erdélyben nem nagyon, aztán az egyetemen, történelem illetve antropológia tárgyaknál előkerült. Megkérdeztem egyszer egy professzorasszonyt, aki nemhogy nem volt meglepődve, de azt mondta, ő is azt tanítja, hogy egy egységnyi székely ment Őrségbe (illetve “megcsinálni Őrséget”), kilenc egység ment Székelyföldre. A falunevek nagyon hasonlóak (Íjász, Csatár, Lovászi, Zalalövő, Felsőőr, Alsóőr), a tájszólás is (Erdélyben azt hitték róla, hogy affektálom a helyi akcentust – közben pedig csak 19 éves voltam, és nem kopott le rólam a hazai), a faluszerkezetek is."
Zsoldos Attila, a korai magyar történelem szakértője szerint a székelység a 12–13. század fordulója táján kezdett megtelepedni a mai Székelyföldön (a folyamat eltartott vagy egy évszázadig). Korábban a Kárpát-medence számos más pontján tudunk kimutatni székely településterületeket, ezek egyike a mai Őrség (illetve tágabb értelemben Nyugat-Magyarország). Annak bizonyítékai közé, hogy a székelység egy része korábban az Őrségben élt, bizonyos nyelvjárási sajátosságok, illetve a helynévanyag egy része sorolható. Nincs ugyanis egységes székely nyelvjárás, mutat rá Zsoldos, a mai székelység által beszélt nyelv más sajátosságai a Kárpát-medence más tájaira utalnak. Így tehát az bizonyosan állítható, hogy az Őrségnek és a székelységnek valóban van köze egymáshoz, ám ezt a kapcsolatot kizárólagosnak feltüntetni (kizárva például a korai székelységre utaló baranyai, Pozsony környéki, bihari adatokat), tévedés lenne.
Fentiek alapján nem lehetetlen, hogy a Peszlegek esetleg székely eredetűek illetve közös az eredetük a székelyekkel.
***
És Hont vármegyében van Kispeszek és Nagypeszek község a mai napig...
Mindenesetre a peszeki hősi emlékművön szerepel egy Peszeki Gyula is. A Peszek falvakról ld. részletesen az alábbi megjegyzéseket!
Adózó Peszlegek 1715-ből
Adózók neve: Martinus Peszleg; Nicolaus Szuk; Stephanus Peszleg; Nicolaus Fata; Michael Lőrincz; Georgius Szabo; Joannes Lőrincz; Valentinus Magjar; Nicolaus Biró; Joannes Benke; Joannes Kovacs; Stephanus Horvath; Michael Herman; Stephanus Totth; Martinus Magjar; Stephanus Ferencz; Blasius Lőrincz; Stephanus Magjar; Stephanus Sztup; Georgius Herman; Georgius Horvath
Mindketten "colonus"-ok.
Hernyéki adózók nevei: Valentinus Totth; Joannes Peszlek; Michael Peszlek; Martinus Peszlek; Andreas Peszlek; Georgius Totth; Michael Tibaldh; Stephanus Nyakass; Georgius Koross; Georgius Peszek; Martinus Szabo
Ezek viszont "libertinus"-ok (a Peszek kivételével, aki "inquilini").
Egyébként egy Peszek és két Peszteg van Mahomfán is ugyanebben az időben (ez is Zala megye):
Extraneusok: Georgius Tantalics; Michael Kovacs; Nicolaus Biró; Stephanus Tott; Martinus Peszteg; Nicolaus Szuh; Stephanus Pesztegh; Nicolaus Fata; Michael Lőrincz; Georgius Szabo; Valentinus Magjar; Joannes Benke; Stephanus Horvath; Michael Herman; Stephanus Totth; Stephanus Ferencz; Georgius Herman; Georgius Horvath; Joannes Peszek; Michael Tibaldik; Stephanus Kossa; Petrus Kovacs; Stephanus Csordas
... illetve a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Kőteleken:
Adózók neve: Michael Földes; Andreas Kossik; Michael Bozo; Stephanus Csepás; Stephanus Kanan; Franciscus Szabo; Stephanus Toth; Michael Szepezei; Stephanus Fekete; Ge Nagy; Petrus Szabo; Emericus Dosa; Stephanus Peszek; Petrus Maroty; Gregorius Budai; Stephanus Szekely(Forrás: Magyar Országos Levéltár, 1715 évi országos összeírás Zala, Szombathely)
Hernyéki adózók nevei: Valentinus Totth; Joannes Peszlek; Michael Peszlek; Martinus Peszlek; Andreas Peszlek; Georgius Totth; Michael Tibaldh; Stephanus Nyakass; Georgius Koross; Georgius Peszek; Martinus Szabo
Egyébként egy Peszek és két Peszteg van Mahomfán is ugyanebben az időben (ez is Zala megye):
Extraneusok: Georgius Tantalics; Michael Kovacs; Nicolaus Biró; Stephanus Tott; Martinus Peszteg; Nicolaus Szuh; Stephanus Pesztegh; Nicolaus Fata; Michael Lőrincz; Georgius Szabo; Valentinus Magjar; Joannes Benke; Stephanus Horvath; Michael Herman; Stephanus Totth; Stephanus Ferencz; Georgius Herman; Georgius Horvath; Joannes Peszek; Michael Tibaldik; Stephanus Kossa; Petrus Kovacs; Stephanus Csordas
... illetve a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Kőteleken:
Adózók neve: Michael Földes; Andreas Kossik; Michael Bozo; Stephanus Csepás; Stephanus Kanan; Franciscus Szabo; Stephanus Toth; Michael Szepezei; Stephanus Fekete; Ge Nagy; Petrus Szabo; Emericus Dosa; Stephanus Peszek; Petrus Maroty; Gregorius Budai; Stephanus Szekely(Forrás: Magyar Országos Levéltár, 1715 évi országos összeírás Zala, Szombathely)
2010. május 25., kedd
Mikekarácsonyfai Peszlegek
Árok Boglárka írja:
Régebben kutattam a Peszlegek eredetét. A történet csak annyi, hogy apai nagyanyám Peszleg Margit volt, Mikekarácsonyfán (régen Karácsonyfa) született 1936.08.20-án. Balatonboglárra ment férjhez Árok Lászlóhoz, nagyapámhoz. Született két fiúk: László és Sándor (édesapám), így kerülök én a képbe, mint Árok Boglárka, aki nagyanyja családját kutatja.
Peszleg Margit (nagyanyám) szülei Peszleg József (1904-1989) és Gerencsér Margit (1912-1945). Két lányuk született, nagyanyám és Peszleg Erzsébet. Nagyanyám édesanyja elég korán halt meg, később dédapám újra megnősült, újabb két gyereknek adva életet: Peszleg Gyula, ma Bagodon él, gyermekük nincs, és Peszleg Márta, ő Nován él családjával. Nagyanyám nagyszülei Peszleg Lajos és Farkas Rozália. A mai napig látogatjuk a novai és a bagodi rokonokat, míg nagyanyám édestestvérével telefonon tartjuk a kapcsolatot, mert ő Budapesten él. Sajnos nincs sok információm a családról, mivel a még ma is élő három Peszleg távol él tőlünk, nagyanyám már nem él, ahogy férje sem és az édesapám sem, hogy tudnának segíteni.
Régebben kutattam a Peszlegek eredetét. A történet csak annyi, hogy apai nagyanyám Peszleg Margit volt, Mikekarácsonyfán (régen Karácsonyfa) született 1936.08.20-án. Balatonboglárra ment férjhez Árok Lászlóhoz, nagyapámhoz. Született két fiúk: László és Sándor (édesapám), így kerülök én a képbe, mint Árok Boglárka, aki nagyanyja családját kutatja.
Peszleg Margit (nagyanyám) szülei Peszleg József (1904-1989) és Gerencsér Margit (1912-1945). Két lányuk született, nagyanyám és Peszleg Erzsébet. Nagyanyám édesanyja elég korán halt meg, később dédapám újra megnősült, újabb két gyereknek adva életet: Peszleg Gyula, ma Bagodon él, gyermekük nincs, és Peszleg Márta, ő Nován él családjával. Nagyanyám nagyszülei Peszleg Lajos és Farkas Rozália. A mai napig látogatjuk a novai és a bagodi rokonokat, míg nagyanyám édestestvérével telefonon tartjuk a kapcsolatot, mert ő Budapesten él. Sajnos nincs sok információm a családról, mivel a még ma is élő három Peszleg távol él tőlünk, nagyanyám már nem él, ahogy férje sem és az édesapám sem, hogy tudnának segíteni.
Peszlegek Nagykanizsán
Dr. Peszleg József írja Nagykanizsáról:
Dédnagyapám Peszleg Mihály Hernyékről származik - testvére(i) Nován éltek - és Pákán van eltemetve. Lánya, Peszleg Júlianna volt, akinek elsőszülött gyermeke József (1919) volt az én apám, akinek az apja a háborúban lőszerszállitás közben eltünt. Később újra férhez ment, de ezzel az ággal soha nem tartottunk kapcsolatot.
Apám másik unokatestvére Peszleg Erzsébet és testvére Peszleg Mária Pákán élt. Máriának egy fia van, akit Cseresnyés Lajosnak hivnak.
Engem Peszleg Józsefnek (1961) hívnak és két gyermekem van: Anna (1995) és Balázs (1992). Nejem László Márta (1964); Nagykanizsán élünk.
Apám unokatestvére Pákán élt illetve ott van eltemetve: Pál, akinek egy lánya illetve egy fia volt. Nem tudok róla többet.
Anyám Horváth Anna, aki Zajkról származik. Az Ő szülei Horváth István és Pintér Magdolna voltak. Nagyapám ács volt és az Ő apja egy muraközi 6 falut magáénak mondható földesúr volt.
A család ezen ága ma Hodosanban és Cakovecben(Horvátország), Nagykanzsán élnek.
Dédnagyapám Peszleg Mihály Hernyékről származik - testvére(i) Nován éltek - és Pákán van eltemetve. Lánya, Peszleg Júlianna volt, akinek elsőszülött gyermeke József (1919) volt az én apám, akinek az apja a háborúban lőszerszállitás közben eltünt. Később újra férhez ment, de ezzel az ággal soha nem tartottunk kapcsolatot.
Apám másik unokatestvére Peszleg Erzsébet és testvére Peszleg Mária Pákán élt. Máriának egy fia van, akit Cseresnyés Lajosnak hivnak.
Engem Peszleg Józsefnek (1961) hívnak és két gyermekem van: Anna (1995) és Balázs (1992). Nejem László Márta (1964); Nagykanizsán élünk.
Apám unokatestvére Pákán élt illetve ott van eltemetve: Pál, akinek egy lánya illetve egy fia volt. Nem tudok róla többet.
Anyám Horváth Anna, aki Zajkról származik. Az Ő szülei Horváth István és Pintér Magdolna voltak. Nagyapám ács volt és az Ő apja egy muraközi 6 falut magáénak mondható földesúr volt.
A család ezen ága ma Hodosanban és Cakovecben(Horvátország), Nagykanzsán élnek.
Fekete bárányok
A Fővárosi Levéltár olyan bírósági ügyekről illetve bűnügyekről tart nyilván adatokat, amelyekben Peszlegek voltak a tettesek vagy szereplők:
1906 - Peszleg József polgári kártérítési pere
Státus/foglalkozás: munkás - Lakhely/telephely: Csepel. A perérték 16 korona/hét (öt vádlott)
1921 - Peszleg József holttányilvánítása
Elhalálozás ideje: 1917.12.31. - Státus/foglalkozás: nyomdászsegéd - Lakhely/telephely: Budapest VIII. Szeszgyár u. 12. I/14. - Kiemelt irattípusok: Végrendelet: nincs Halálesetfelvétel: nincs Hagyatéki leltár: nincs
1952 - Peszleg Jánosné Ráschó Mária hagyatéki ügye
Elhalálozás ideje: 1952.01.03. - Státus/foglalkozás: háztartásbeli - Lakhely/telephely: Budapest VI. Ó u. 40. - Kiemelt irattípusok: Végrendelet: nincs Hagyatéki leltár: van Halálesetfelvétel: nincs
1957 - Peszleg János bűnügye
Anyja neve: Polgár Rozália - Születési hely: Zalaszentbalázs - Születési idő: 1908 - Jogcím: izgatás
1957 - Peszleg Ferencné Aczél Róza bűnügye
Anyja neve: Ferenc Mária - Születési hely: Rimaszombat - Születési idő: 1917 - Státus/foglalkozás: gyári munkás - Lakhely/telephely: Budapest XXI. Komáromi u. 61. - Jogcím: becsületsértés
1961 - Peszleg Gábor bűnügye
Anyja neve: Jogszabály alapján védett adat - Születési hely: Jogszabály alapján védett adat - Születési idő: Jogszabály alapján védett adat - Státus/foglalkozás: Jogszabály alapján védett adat - Lakhely/telephely: Jogszabály alapján védett adat - Jogcím: erőszakos nemi közösülés, lopás
1963 - Peszleg Ferenc bűnügye
Közelebbről meg nem határozott büntetőügy, számos vádlottal.
1906 - Peszleg József polgári kártérítési pere
Státus/foglalkozás: munkás - Lakhely/telephely: Csepel. A perérték 16 korona/hét (öt vádlott)
1921 - Peszleg József holttányilvánítása
Elhalálozás ideje: 1917.12.31. - Státus/foglalkozás: nyomdászsegéd - Lakhely/telephely: Budapest VIII. Szeszgyár u. 12. I/14. - Kiemelt irattípusok: Végrendelet: nincs Halálesetfelvétel: nincs Hagyatéki leltár: nincs
1952 - Peszleg Jánosné Ráschó Mária hagyatéki ügye
Elhalálozás ideje: 1952.01.03. - Státus/foglalkozás: háztartásbeli - Lakhely/telephely: Budapest VI. Ó u. 40. - Kiemelt irattípusok: Végrendelet: nincs Hagyatéki leltár: van Halálesetfelvétel: nincs
1957 - Peszleg János bűnügye
Anyja neve: Polgár Rozália - Születési hely: Zalaszentbalázs - Születési idő: 1908 - Jogcím: izgatás
1957 - Peszleg Ferencné Aczél Róza bűnügye
Anyja neve: Ferenc Mária - Születési hely: Rimaszombat - Születési idő: 1917 - Státus/foglalkozás: gyári munkás - Lakhely/telephely: Budapest XXI. Komáromi u. 61. - Jogcím: becsületsértés
1961 - Peszleg Gábor bűnügye
Anyja neve: Jogszabály alapján védett adat - Születési hely: Jogszabály alapján védett adat - Születési idő: Jogszabály alapján védett adat - Státus/foglalkozás: Jogszabály alapján védett adat - Lakhely/telephely: Jogszabály alapján védett adat - Jogcím: erőszakos nemi közösülés, lopás
1963 - Peszleg Ferenc bűnügye
Közelebbről meg nem határozott büntetőügy, számos vádlottal.
A szabadságharc honvédei
A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849. Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992.) szerint:
Hernyékből Peszleg János, 20 éves földműves volt a szabadságharc közvitéze.
Hernyékből Peszleg János, 20 éves földműves volt a szabadságharc közvitéze.
Egy Peszleg Ortaházáról, 1970-ből
Tanító, egyben harangozó Peszleg Tamás r.k. nős, demum officio mndecens. Mind katolikus, mind eretnek gyermekeket a betűkre tanítja. A templomot tisztán tartja.
(Magyar Országos Levéltár)
(Magyar Országos Levéltár)
2010. április 26., hétfő
Peszleg Judit a Pannon Egyetem Nagykanizsai Kampuszán tartott előadást
2010-03-31 (Pannon Lapok Társasága)
Rendhagyó utazásszervezés órán vehettek részt március 30-án, kedden a Pannon Egyetem Nagykanizsai Kampusz hallgatói: kiadónk, a Pannon Lapok Társasága Zala megyei hirdetési vezetője, Peszleg Judit tartott előadást.
Az immár 700 hallgatót számláló kampusz turizmus-vendéglátás szakán hagyomány, hogy külső előadót hívnak meg.
Peszleg Judit előadásában a PLT termékeiről, a négy megyében kiadott napilapokról, a nyomtatott és online változatokban rejlő hirdetési lehetőségekről beszélt. Hangsúlyozta: lapjaink az idegenforgalom számos szereplőjével kapcsolatban állnak, körükben nagy népszerűségnek örvend például a "Topaukció" elnevezésű programunk.
Az óra végén a hallgatók több kérdést is megfogalmaztak az újságokkal kapcsolatban.
Rendhagyó utazásszervezés órán vehettek részt március 30-án, kedden a Pannon Egyetem Nagykanizsai Kampusz hallgatói: kiadónk, a Pannon Lapok Társasága Zala megyei hirdetési vezetője, Peszleg Judit tartott előadást.
Az immár 700 hallgatót számláló kampusz turizmus-vendéglátás szakán hagyomány, hogy külső előadót hívnak meg.
Peszleg Judit előadásában a PLT termékeiről, a négy megyében kiadott napilapokról, a nyomtatott és online változatokban rejlő hirdetési lehetőségekről beszélt. Hangsúlyozta: lapjaink az idegenforgalom számos szereplőjével kapcsolatban állnak, körükben nagy népszerűségnek örvend például a "Topaukció" elnevezésű programunk.
Az óra végén a hallgatók több kérdést is megfogalmaztak az újságokkal kapcsolatban.
2010. április 19., hétfő
Apám, Peszleg Rudolf emlékei
Az óbudai temetőben apámat, Peszleg Rudolfot kívánságának megfelelően 1996-ban szórással temettük. Azóta is gondunk volt, hogy hol róhatnánk le rendszeresen a kegyeletünket, mivel a szóróparcella gyakorlatilag mindig foglalt, a temető által a bejáratnál létesített közös emlékhely - ahol egy római szakofágot és egy főnix-madarat is elhelyeztek - személytelen és úgy éreztük, ehhez a helyhez semmi közünk. 2009-ben aztán a temető vezetése megoldotta a problémát: lehetővé tette, hogy a szórással temetett elhunytak nevei márványtáblán elhelyezésre kerülhetnek a szóróparcella mellett. Így került fel most, 2010-ben apám neve is, ráadásul a véletlen szerencse folytán pont a névnapján.
Régi tervem, hogy a temetéskor hazavitt kis urnának megfelelő helyet találjak. Most megtaláltam a megoldást: a novai önkormányzat a temetőben egy urnafalat építtetett, itt váltottam meg egy urnafülkét, és 2012. július 11-én a legszűkebb családi körben elhelyeztük az urnát az 1. sz. urnafülkében (a már mintegy két éve elkészült urnafalba még nem temettek senkit). Íme a képek:
2010. március 30., kedd
Peszleg Józsefné Gutorföldén
A "Gutorfölde története" című kismonográfiából:
(...) A század második felében hat-hét fő látta el az adminisztratív teendőket. 1960-ban például a vb-elnök és titkár mellett két ügyintéző, egy adminisztrátor, és egy kisegítő munkaerő dolgozott a hivatalban. 1971-ben, az újjászervezett szakigazgatási szervben igazgatási és gazdasági csoportot szerveztek, előbbit Szenté Lajos vezette Peszleg Józsefné segítségével, utóbbi munkáját pedig Mihálka Kálmán irányította, beosztottjai Gódor Józsefné és Horváth Rozália voltak. (...)
(...) A század második felében hat-hét fő látta el az adminisztratív teendőket. 1960-ban például a vb-elnök és titkár mellett két ügyintéző, egy adminisztrátor, és egy kisegítő munkaerő dolgozott a hivatalban. 1971-ben, az újjászervezett szakigazgatási szervben igazgatási és gazdasági csoportot szerveztek, előbbit Szenté Lajos vezette Peszleg Józsefné segítségével, utóbbi munkáját pedig Mihálka Kálmán irányította, beosztottjai Gódor Józsefné és Horváth Rozália voltak. (...)
2010. március 29., hétfő
Peszleg József boronaháza
Részlet az Ortaháza története című kötetből:
" Ortaháza a néphagyomány, és az öregek állítása szerint Göcsejhez tartozik" - írták róla a pákai tanácson a Zala megyei Helytörténeti Lexikon kérdőívére válaszolva, 1972-ben.
A Peszleg-ház az udvar felől
A szakember, a kiváló néprajzkutató Szentmihályi Imre az alábbiakat írta róla 1967-ben: " Ma kétutcás település. Korábban szeres település volt. Mikola-, Koczfán-, és Vajmiszer mára összeépült, csak nevében él. A szereket a bennük lakó családokról nevezték el. Az 1860. évi kataszteri térképen még több kerített ház látható. Ezekből ma már egy sincs. Az utolsó ilyen jellegű házat, mely kerített ház maradványa volt, néhány éve bontották le. (Peszleg Józsefé volt. Tipikus füstös- konyhás boronaház volt, 3 oldalról kerített alaprajzzal. Ugyancsak sajátságos volt a háztól különálló sokszögű alaprajzú bo-ronapajtája, melyet már szintén lebontottak.
Régen kizárólag fából, boronaepületeket építettek, ezek azonban már mind elpusztultak, nagyrészük leégett. Korábban jelentős volt a szövés, fonás, ló-tartás és fuvarozás.
... Gönczi a falu határában lévő Bolipuszta melletti "púp"- hoz fűződő érdekes kincsmondát közöl. "
A hivatkozott térképet a Zala Megyei Levéltárban nem találtuk meg, de van egy Csertalakost és Ortaházát ábrázoló 1846-ból (Erre a térképre a földrajzi neveknél még visszatérünk.), továbbá a Göcseji Múzeum fényképtárából előkerült a Szentmihályi által hivatkozott térképről készült fényképfelvétel is. Az 1846-os térképen jól elkülönül egymástól a három településrész. Mai elnevezésükkel a következőképp azonosíthatók: Mikola szer: Fő utca, Koczfán szer: Petőfi Sándor utca, Vajmi szer: Kossuth Lajos utca. A három szer leírását e két térkép alapján végeztük el. A kettő közül a későbbi a részletesebb. Míg az 1846-ban készültön csak a lakóépületeket tüntették fel, addig ez utóbbin a gazdasági épületek pontos helyét is. Továbbá ezen szerepel a Pördefölde felé vezető út, a későbbi "Puszta út" is. Viszont az elsőt a rajta található dűlőnevek teszik értékessé. Még egy eltérés található a két térkép közt. A ma Petőfi utca 1. szám alatti épület helyén 1846-ban egy L alakú épület állt, ezt 1858-ra teljesen kerítette építették át. Az 1858-as térképet birtokösszeíráshoz készítették. Sajnos a hozzá tartozó lista nem került elő.
(...) A Szentmihályi Imre által említett Peszleg-ház a mai ÁFÉSZ bolt helyén, a Fő utca 4. sz. alatt állt. 1965-ben bonthatták le, mert ebben az évben még készültek róla fényképfelvételek. 1966. májusában viszont elkezdték építeni a helyén a boltot. Az épületben található berendezési, és használati tárgyak jelentős néprajzi értéket képviseltek.
(...)
Ha már Ortaházán járunk:
Ördög Ferenc személyneveket vizsgáló, Ortaházát érintő nyelvészeti kutatómunkájának statisztikai adatai érdekes képet mutatnak, főleg ha azokat ösz-szevetjük a korábbi századokból megismert családnevekkel, mivel mi sze-mélynéwizsgálatából, mi csak a vezetéknevekre vonatkozó adatokat vettük át. Az adatok az 1960-as évek végi állapotot tükrözik. A község területe: 1245 kh. Lakosság szám: 281 fő. Családok száma: 106. Vezetéknevek száma: 48.
Vezetéknevek ( a számok a nevek viselőinek számát jelentik): Balázsi 2, Bartalics 1, Becze 4:9, Belső 8:22, Berta 2:4, Bocskor 2:6, Borosán 6:15, Czigány 5:14, Cseresnyés 5, Dávid 1, Devecz 5:13, Dömötör 2, Draskovics 3, Gerencsér 2:5, Gyenese 1, Horváth 2:4, Káli 3:7, Kerekes 2:2, Kóbor 3, Koczfán 2:3, Kósy 1, Kovács 3:9, Kulcsár 2, Megyés 1, Mentes 2, Mitárncz 4, Molnár 4, Németh 5, Parti 3:10, Peszleg 2, Pető 2:8, Pordán 4, Rab 2, Rácz 6, Ruzsics 1, Sári 1, Somogyi 1, Takács 4:7, Tóth 11:31, Török 2:8, Treiber 1, Vajmi 8:23, Varga 1, Vass 3, Vidóczi 4, Windisch 7, Zsálek 2.41
" Ortaháza a néphagyomány, és az öregek állítása szerint Göcsejhez tartozik" - írták róla a pákai tanácson a Zala megyei Helytörténeti Lexikon kérdőívére válaszolva, 1972-ben.
A Peszleg-ház északi és nyugati homlokzata 1958-ban
A Peszleg-ház az udvar felől
A Peszleg-ház berendezési tárgyai a múzeumba szállítás előtt
Régen kizárólag fából, boronaepületeket építettek, ezek azonban már mind elpusztultak, nagyrészük leégett. Korábban jelentős volt a szövés, fonás, ló-tartás és fuvarozás.
... Gönczi a falu határában lévő Bolipuszta melletti "púp"- hoz fűződő érdekes kincsmondát közöl. "
A hivatkozott térképet a Zala Megyei Levéltárban nem találtuk meg, de van egy Csertalakost és Ortaházát ábrázoló 1846-ból (Erre a térképre a földrajzi neveknél még visszatérünk.), továbbá a Göcseji Múzeum fényképtárából előkerült a Szentmihályi által hivatkozott térképről készült fényképfelvétel is. Az 1846-os térképen jól elkülönül egymástól a három településrész. Mai elnevezésükkel a következőképp azonosíthatók: Mikola szer: Fő utca, Koczfán szer: Petőfi Sándor utca, Vajmi szer: Kossuth Lajos utca. A három szer leírását e két térkép alapján végeztük el. A kettő közül a későbbi a részletesebb. Míg az 1846-ban készültön csak a lakóépületeket tüntették fel, addig ez utóbbin a gazdasági épületek pontos helyét is. Továbbá ezen szerepel a Pördefölde felé vezető út, a későbbi "Puszta út" is. Viszont az elsőt a rajta található dűlőnevek teszik értékessé. Még egy eltérés található a két térkép közt. A ma Petőfi utca 1. szám alatti épület helyén 1846-ban egy L alakú épület állt, ezt 1858-ra teljesen kerítette építették át. Az 1858-as térképet birtokösszeíráshoz készítették. Sajnos a hozzá tartozó lista nem került elő.
(...) A Szentmihályi Imre által említett Peszleg-ház a mai ÁFÉSZ bolt helyén, a Fő utca 4. sz. alatt állt. 1965-ben bonthatták le, mert ebben az évben még készültek róla fényképfelvételek. 1966. májusában viszont elkezdték építeni a helyén a boltot. Az épületben található berendezési, és használati tárgyak jelentős néprajzi értéket képviseltek.
(...)
Ha már Ortaházán járunk:
Ördög Ferenc személyneveket vizsgáló, Ortaházát érintő nyelvészeti kutatómunkájának statisztikai adatai érdekes képet mutatnak, főleg ha azokat ösz-szevetjük a korábbi századokból megismert családnevekkel, mivel mi sze-mélynéwizsgálatából, mi csak a vezetéknevekre vonatkozó adatokat vettük át. Az adatok az 1960-as évek végi állapotot tükrözik. A község területe: 1245 kh. Lakosság szám: 281 fő. Családok száma: 106. Vezetéknevek száma: 48.
Vezetéknevek ( a számok a nevek viselőinek számát jelentik): Balázsi 2, Bartalics 1, Becze 4:9, Belső 8:22, Berta 2:4, Bocskor 2:6, Borosán 6:15, Czigány 5:14, Cseresnyés 5, Dávid 1, Devecz 5:13, Dömötör 2, Draskovics 3, Gerencsér 2:5, Gyenese 1, Horváth 2:4, Káli 3:7, Kerekes 2:2, Kóbor 3, Koczfán 2:3, Kósy 1, Kovács 3:9, Kulcsár 2, Megyés 1, Mentes 2, Mitárncz 4, Molnár 4, Németh 5, Parti 3:10, Peszleg 2, Pető 2:8, Pordán 4, Rab 2, Rácz 6, Ruzsics 1, Sári 1, Somogyi 1, Takács 4:7, Tóth 11:31, Török 2:8, Treiber 1, Vajmi 8:23, Varga 1, Vass 3, Vidóczi 4, Windisch 7, Zsálek 2.41
2010. március 23., kedd
Kitüntetett gyógyszerész Peszleg
Lenti (gyf) - Az egészségügyben dolgozók ünnepét tartották tegnap kora délután a határ menti városban. A Semmelweis-napi megemlékezés keretében ez évben a szakág nyolc dolgozója kapott kitüntetést és jutalmat.
2007. július 7. szombat | Szerző: Gyuricza Ferenc
(...) A Semmelweis-nap kapcsán az ágazat dolgozói közül több éven át végzett munkája elismeréseként jutalmat vehetett át Tótiván Ferencné, az I. számú háziorvosi körzet ápolója, Somoskői Ildikó, a bölcsőde konyhai dolgozója, Kovács Sándorné sebészeti és Nagy Károlyné fogászati asszisztens, Fehér Vilmos, a mentőszolgálat gépkocsivezetője, Gaál Dénesné nyugalmazott vezető védőnő, Pesti Sándorné, a Kolping Gondozási Központ főnővére, illetve Peszleg Jánosné, a Zalai Gyöngyvirág gyógyszertár szakasszisztense.
2007. július 7. szombat | Szerző: Gyuricza Ferenc
(...) A Semmelweis-nap kapcsán az ágazat dolgozói közül több éven át végzett munkája elismeréseként jutalmat vehetett át Tótiván Ferencné, az I. számú háziorvosi körzet ápolója, Somoskői Ildikó, a bölcsőde konyhai dolgozója, Kovács Sándorné sebészeti és Nagy Károlyné fogászati asszisztens, Fehér Vilmos, a mentőszolgálat gépkocsivezetője, Gaál Dénesné nyugalmazott vezető védőnő, Pesti Sándorné, a Kolping Gondozási Központ főnővére, illetve Peszleg Jánosné, a Zalai Gyöngyvirág gyógyszertár szakasszisztense.
Peszleg a sajtóban
Zalaegerszeg (ag) - Tizenöt éves évfordulóját ünnepli idén a Zalai Hírlapot is kiadó Pannon Lapok Társasága Kiadói Kft. Ez alkalomból tegnap szerkesztőségünk vendégül látta a társadalmi és gazdasági élet számos fontos szereplőjét
2008. április. 25. péntek | Szerző: Arany Gábor
Az ünnepi összejövetelen elsőként Peszleg Judit, a Zalai Hírlap hirdetési vezetője köszöntötte a vendégeket. Bevezetőjében utalt arra, hogy a rendszerváltozás után a német WAZ csoport, mint szakmai befektető által privatizált lap ma a Közép-Dunántúlon meghatározó lapcsalád tagjává vált.
2008. április. 25. péntek | Szerző: Arany Gábor
Az ünnepi összejövetelen elsőként Peszleg Judit, a Zalai Hírlap hirdetési vezetője köszöntötte a vendégeket. Bevezetőjében utalt arra, hogy a rendszerváltozás után a német WAZ csoport, mint szakmai befektető által privatizált lap ma a Közép-Dunántúlon meghatározó lapcsalád tagjává vált.
Bibliás Peszleg
A Biblia története tablókon, képeken
Lenti (gyf) - Augusztus 5-től tekinthető meg a városi művelődési központban az a vándorkiállítás, amely a Biblia történetével foglalkozik.
2008. augusztus 8. péntek | Szerző: Gyuricza Ferenc
A 19 elemből álló, színes, informatív tablósorozat az Országjáró Biblia címet viseli. A tárlat a Könyvek könyvének keletkezéstörténetét, az évezredek során a világ kultúrájára kifejtett hatását, valamint a hazai bibliakiadás és -terjesztés napjainkban folyó munkáját is bemutatja - tudtuk meg az anyagot a Kerka-parti városba elhozó Peszleg Zsolttól, aki azt is hozzátette, hogy ezzel a kiállítással a Biblia Éve 2008 elnevezésű országos rendezvénysorozathoz kívántak csatlakozni.
- A kiállításhoz kapcsolódva Gyere velünk a Biblia korába címmel már előzetesen meghirdetésre került egy képzőművészeti pályázat is - folytatta Peszleg Zsolt. - Az erre beérkezett alkotások szintén láthatóak a lenti művelődési központban, míg az ünnepélyes eredményhirdetést a szombaton megrendezésre kerülő zenés bibiliaünnep során tartjuk meg az intézményben.
Lenti (gyf) - Augusztus 5-től tekinthető meg a városi művelődési központban az a vándorkiállítás, amely a Biblia történetével foglalkozik.
2008. augusztus 8. péntek | Szerző: Gyuricza Ferenc
A 19 elemből álló, színes, informatív tablósorozat az Országjáró Biblia címet viseli. A tárlat a Könyvek könyvének keletkezéstörténetét, az évezredek során a világ kultúrájára kifejtett hatását, valamint a hazai bibliakiadás és -terjesztés napjainkban folyó munkáját is bemutatja - tudtuk meg az anyagot a Kerka-parti városba elhozó Peszleg Zsolttól, aki azt is hozzátette, hogy ezzel a kiállítással a Biblia Éve 2008 elnevezésű országos rendezvénysorozathoz kívántak csatlakozni.
- A kiállításhoz kapcsolódva Gyere velünk a Biblia korába címmel már előzetesen meghirdetésre került egy képzőművészeti pályázat is - folytatta Peszleg Zsolt. - Az erre beérkezett alkotások szintén láthatóak a lenti művelődési központban, míg az ünnepélyes eredményhirdetést a szombaton megrendezésre kerülő zenés bibiliaünnep során tartjuk meg az intézményben.
Peszlegek a Ki mit tud?-on
Zalalövő - A Salla Művelődési Központban a februárban megkezdett és egy majdani, májusi gálával záruló "Egyszer volt egy 68" című ki mit tud-sorozat harmadik részére került sor szombaton.
2009. április 7. kedd | Szerző: Hajdu Péter
A színpadon egymást váltották a vers- és mesemondók, valamint az amatőr színjátszó csoportok.
(...)
Kedves mesét, a Rátóti csikótojást mutatta be a nemrég alakult Kávási Ifjúsági Színpad, a Lentiből érkezett Kerkások Színjátszó Csoport pedig a Twist Olivér rövid zenés változatával szórakoztatott. A többségében iskoláskorú fellépők közt feltűnt egy testvérpár is, a Lentiből érkezett, tízesztendős Peszleg Katát és a nyolcéves Peszleg Barnabást édesapjuk hozta el.
- Otthon, a Barnabásnak drámát oktató Kati néni, illetve anyukánk közös ötlete volt, hogy nevezzünk be - említette Kata. A testvérpár énekelt, táncolt a színpadon, ahol igen jól érezték magukat.
***
A reneszánsz év jegyében zajlott
Lenti (gyf) - A kistérség alsó tagozatos diákjai vettek részt azon a mesemondó versenyen, melyet a városi könyvtár szervezett a reneszánsz éve alkalmából.
2008. május. 14. szerda | Szerző: Gyuricza Ferenc
A Hetedhét ország elnevezésű versenyt rendszeresen megrendezi a lenti közművelődési intézmény, ám az idei rendezvény Mátyás király koronázásának 550. évfordulója alkalmából az eddiginél is több érdeklődőt vonzott.
Az idei mesemondó verseny megosztott első díját két lenti diák, Peszleg Kata és Szalai Alexandra kapta.
2009. április 7. kedd | Szerző: Hajdu Péter
A színpadon egymást váltották a vers- és mesemondók, valamint az amatőr színjátszó csoportok.
(...)
Kedves mesét, a Rátóti csikótojást mutatta be a nemrég alakult Kávási Ifjúsági Színpad, a Lentiből érkezett Kerkások Színjátszó Csoport pedig a Twist Olivér rövid zenés változatával szórakoztatott. A többségében iskoláskorú fellépők közt feltűnt egy testvérpár is, a Lentiből érkezett, tízesztendős Peszleg Katát és a nyolcéves Peszleg Barnabást édesapjuk hozta el.
- Otthon, a Barnabásnak drámát oktató Kati néni, illetve anyukánk közös ötlete volt, hogy nevezzünk be - említette Kata. A testvérpár énekelt, táncolt a színpadon, ahol igen jól érezték magukat.
***
A reneszánsz év jegyében zajlott
Lenti (gyf) - A kistérség alsó tagozatos diákjai vettek részt azon a mesemondó versenyen, melyet a városi könyvtár szervezett a reneszánsz éve alkalmából.
2008. május. 14. szerda | Szerző: Gyuricza Ferenc
A Hetedhét ország elnevezésű versenyt rendszeresen megrendezi a lenti közművelődési intézmény, ám az idei rendezvény Mátyás király koronázásának 550. évfordulója alkalmából az eddiginél is több érdeklődőt vonzott.
Az idei mesemondó verseny megosztott első díját két lenti diák, Peszleg Kata és Szalai Alexandra kapta.
A Peszlegek jól főznek
A Paprika TV sztárszakácsai is eljöttek a disznótoros-gesztenyés fesztiválra
Tormafölde - Komplex kistérségi nappá bővült az elmúlt évben hagyományteremtő szándékkal útjára indított Gesztenye és toros fesztivál, a szombati rendezvényen részben ebből fakadóan mintegy kétezren vettek részt.
2009. október 4. vasárnap | Szerző: Gyuricza Ferenc
A program délelőtt főzőversennyel vette kezdetét, amire 32 csapat jelentkezett. A legjobb teljesítményt a helybéli Peszleg Miklós és baráti köre nyújtotta. Az általuk készített kakastaréj pörkölt nemcsak a zsűrinek, hanem azon szerencséseknek is ízlett, akik megkóstolhatták a remekművet.
A fesztiválon a főzőversenyen készült étkek mellett számos gesztenyés különlegesség került még az asztalra, ezek elkészítésében a Paprika TV és a Nagykanizsai Gasztronómiai Egyesület sztárszakácsai, valamint a helybéli asszonyok ügyeskedtek.
- A falu környékén rengeteg a gesztenyefa, ez adta a gesztenye fesztivál ötletét, míg a toros elnevezést a község nevéből és a környéken úgyszintén nagy hagyománnyal rendelkező disznótorból vettük - mondta Kondákor József polgármester. - Ez már a második olyan fesztivál volt, amelynek a településünk adott otthont, ráadsául az idei rendezvényt egy pályázatnak köszönhetően kiterjeszthettük a kistérségre.
Tormafölde - Komplex kistérségi nappá bővült az elmúlt évben hagyományteremtő szándékkal útjára indított Gesztenye és toros fesztivál, a szombati rendezvényen részben ebből fakadóan mintegy kétezren vettek részt.
2009. október 4. vasárnap | Szerző: Gyuricza Ferenc
A program délelőtt főzőversennyel vette kezdetét, amire 32 csapat jelentkezett. A legjobb teljesítményt a helybéli Peszleg Miklós és baráti köre nyújtotta. Az általuk készített kakastaréj pörkölt nemcsak a zsűrinek, hanem azon szerencséseknek is ízlett, akik megkóstolhatták a remekművet.
A fesztiválon a főzőversenyen készült étkek mellett számos gesztenyés különlegesség került még az asztalra, ezek elkészítésében a Paprika TV és a Nagykanizsai Gasztronómiai Egyesület sztárszakácsai, valamint a helybéli asszonyok ügyeskedtek.
- A falu környékén rengeteg a gesztenyefa, ez adta a gesztenye fesztivál ötletét, míg a toros elnevezést a község nevéből és a környéken úgyszintén nagy hagyománnyal rendelkező disznótorból vettük - mondta Kondákor József polgármester. - Ez már a második olyan fesztivál volt, amelynek a településünk adott otthont, ráadsául az idei rendezvényt egy pályázatnak köszönhetően kiterjeszthettük a kistérségre.
Csaliversek, Télapó-mesék - Még egy költő Peszleg
Lenti (gyf) - Színvonalas alkotások érkeztek a Vörösmarty Mihály Általános Iskola által meghirdetett megyei vers- és prózaíró versenyre. A pályázat eredményhirdetését tegnap tartották.
2009. december 2. szerda | Szerző: Gyuricza Ferenc
A rendezvény ünnepélyes díjkiosztóján elhangzott, hogy az idei évben ugyan kevesebb szépirodalmi vénával megáldott diák jelentkezett a versenyre, ám az általuk beküldött művek tartalmi szempontból nagy előrelépést jelentenek.
Vers kategóriában a helybeli Peszleg Ádám Csodaszarvas című költeményét találták a legjobbnak a bíráló bizottság tagjai, második helyen a szintén lenti Horváth Eszter végzett a Megjött a Télapó című versével, míg a harmadik a nagykanizsai Hegedüs Ákos Csaliverse lett.
(...)
2009. december 2. szerda | Szerző: Gyuricza Ferenc
A rendezvény ünnepélyes díjkiosztóján elhangzott, hogy az idei évben ugyan kevesebb szépirodalmi vénával megáldott diák jelentkezett a versenyre, ám az általuk beküldött művek tartalmi szempontból nagy előrelépést jelentenek.
Vers kategóriában a helybeli Peszleg Ádám Csodaszarvas című költeményét találták a legjobbnak a bíráló bizottság tagjai, második helyen a szintén lenti Horváth Eszter végzett a Megjött a Télapó című versével, míg a harmadik a nagykanizsai Hegedüs Ákos Csaliverse lett.
(...)
2010. március 9., kedd
Peszlegek a mormon regiszterből
Alant már született egy bejegyzés Amerika szabad földjére lépett magyar kivándorlókról, most a mormonok családi regisztereiben búvárkodunk. A következő Peszlegeket találtuk (általános megjegyzés: ők nem feltétlenül kivándorlók, mert a mormonok minden adatot feldolgoznak, amihez hozzájutnak):
1. Peszleg András - 1857 előtt született illetve keresztelték meg. Felesége Gurutics Erzsébet, 1872 előtt kötöttek házasságot.
2. Peszleg Anna - 1862 előtt született és 1913 előtt meghalt. Czigány Jánossal kötött házasságot, 1877 előtt.
3. Peszleg Cathar (Katalin) - született/keresztelték: 1783 előtt, férje Josephus Betze (Becze József?), házasságot kötöttek1798 előtt. Van adat egy másik Peszleg Cathar-ról is, eszerint 1779 előtt született. Valószínűleg ugyanarról a személyről van szó.
4. Peszleg Elisabetha - ő már a mi Peszlegünk, mert 1780 körül született Hernyékben. Feltehetően ugyanaz a család, mint Catharé, mert az ő férje Franciscus Betze és a házasságkötés pontos ideje is ismert: 1797. január 24. A férj is magyar, mert 1778-ban született Kissziget községben.
5. Peszleg István - 1907, március 6-án született Szent Kozmadombja községben, szülei Peszleg Gábor és Horváth Mari, felesége Simon Margit, akivel házasságot kötött 1929. november 29-én, Gutorföldén. Peszleg Gábort ld. alább, Horváth Mari (15 Jul 1877. július 15, Gutorfölde - 1954. november 26. Gutorfölde - az ő szülei Horváth János és Primusz Rozi.) Horváth Mari Peszleg Gábor halála után a tárnoki születésű Gyergyák István felesége lett, aki Gyergyák János és Tizedes Anna fia, 1870-ben született.
6. Peszleg Fran (Ferenc?) - 1766-ban született, szintén Hernyékben. Felesége Gáspár Anna (született 1777-ben Kissziget községben), akivel házasságot kötött 1795. február 9-én.
7. Peszleg Gábor - 1871 előtt született, felesége Göncz Gocseb (Göcsej?) Erzsébet , a házasságkötés 1886 előtt történt. Erzsébetről semmi közelebbit nem tudunk.
8. Peszleg Gábor - lehet, hogy azonos az előbbivel, bár a nyilvántartásban külön személyként szerepel: 1872. március 15-én született, Hernyékben és meghalt 1929 előtt. Szülei: Peszleg András, Gurutics Erzsébet. Háromszor nősült, a feleségek: Horvath Mari (1902 előtt, Hernyékben), Kása Mari (1895 május 5-én, szintén Hernyékben, Mari született 1875-ben Dömeföldén) valamint Mirecz Jxxxxsia (Júlia?) (1911 június 3-án, ugyancsak Hernyékben - őróla azt tudjuk, hogy kétszer volt férjnél, első férje volt Peszleg Gábor, 1860. február 28-án született, szülei: Mirecz József és Klomfer Katalin)
9. Peszleg József - 1884 körül született, felesége Kovács Anna, összeházasodtak 1911 előtt. Anna is 1884 körül született.
10. Peszleg Katalin - 1896. szeptember 19-én született Hernyékben, az előbb említett Peszleg Gábor és Göncz Erzsébet gyermeke. Férje Dancs Sándor, házasságot kötöttek 1919. március 22-én (Dancs Sándor szülei: Dancs István és Tóth Verona)
11. Peszleg Katalin - született 1909. május 1-én Hernyékben, meghalt 1909. június 23-án, ugyanott. Szülei Gabor Peszleg és Mari Kasa.
12. Peszleg Mária - született 1871 körül. Férje Tamása András Andor (született 1865 körül), akivel házasságot kötöttek 1888 előtt.
13. Peszleg Pál - született 1911. május 29., Hernyékben, szülei Peszleg József és Kovács Anna (ld. fentebb), házasságot kötött Kámán Terézzel 1931. február 7-én, Gutorföldén. Kámán Teréz szülei Kámán Ferencz és Tamás Mária. Megjegyzem, a Kámán család is kiterjedt zalai família, én is ismertem egy novai szabót ezen a néven. Egy másik Peszleg Pál, akinek a neje Kámán Irén, szerepel gyűjteményünkben, hernyéki sírkövük fényképével.
14. Peszleg Péter - született 1870 előtt, meghalt 1910 előtt. Felesége Czigány Rozi (nem sokat tudunk róla, ő is még 1870 előtt született), akivel 1885 körül kötöttek házasságot (talán Péter néhány évvel 1870 előtt születhetett).
15. Peszleg Péter - Az előbbiek gyermeke, 1885. július 31-én született Peszleg Péter és Czigány Rozi gyermekeként. Felesége Gombos Anna, akivel házasságot kötöttek 1910. január 23-án, Tárnokon. Gombos Anna szülei Gombos Imre és Tóth Verona. Ez a Peszleg Péter koránál fogva azonos lehet a hernyéki első világháborús emlékművön szereplő hősi halott Peszleg Péterrel.
16. Peszleg Rozi - szintén Peszleg Gábor és Göncz Erzsébet gyermeke, született 1886. január 29-én, Hernyékben. Meghalt 1932 után. Férje Millei József (Millei György és Vas Boriska fia, született 1874. február 14-én Szentpéterföldén. Peszleg Rozi halála után Tóth Rozit vette el 1903-ban.)
17. Peszleg Sándor - a már említett Peszleg Gábor és Horváth Mari fia, született1902. június 3-án Gutorföldén, meghalt 1967 körül.
18. Peszleg Verona - született 1841 előtt, házasságot kötött Korosa Józseffel 1856 előtt.
Ismeretes néhány Pesleg is, íme:
1. Ciprian Pesleg - szül. 1867, Lengyelország
2. Galina Pesleg - szül. 1897 Kiev
1. Peszleg András - 1857 előtt született illetve keresztelték meg. Felesége Gurutics Erzsébet, 1872 előtt kötöttek házasságot.
2. Peszleg Anna - 1862 előtt született és 1913 előtt meghalt. Czigány Jánossal kötött házasságot, 1877 előtt.
3. Peszleg Cathar (Katalin) - született/keresztelték: 1783 előtt, férje Josephus Betze (Becze József?), házasságot kötöttek1798 előtt. Van adat egy másik Peszleg Cathar-ról is, eszerint 1779 előtt született. Valószínűleg ugyanarról a személyről van szó.
4. Peszleg Elisabetha - ő már a mi Peszlegünk, mert 1780 körül született Hernyékben. Feltehetően ugyanaz a család, mint Catharé, mert az ő férje Franciscus Betze és a házasságkötés pontos ideje is ismert: 1797. január 24. A férj is magyar, mert 1778-ban született Kissziget községben.
5. Peszleg István - 1907, március 6-án született Szent Kozmadombja községben, szülei Peszleg Gábor és Horváth Mari, felesége Simon Margit, akivel házasságot kötött 1929. november 29-én, Gutorföldén. Peszleg Gábort ld. alább, Horváth Mari (15 Jul 1877. július 15, Gutorfölde - 1954. november 26. Gutorfölde - az ő szülei Horváth János és Primusz Rozi.) Horváth Mari Peszleg Gábor halála után a tárnoki születésű Gyergyák István felesége lett, aki Gyergyák János és Tizedes Anna fia, 1870-ben született.
6. Peszleg Fran (Ferenc?) - 1766-ban született, szintén Hernyékben. Felesége Gáspár Anna (született 1777-ben Kissziget községben), akivel házasságot kötött 1795. február 9-én.
7. Peszleg Gábor - 1871 előtt született, felesége Göncz Gocseb (Göcsej?) Erzsébet , a házasságkötés 1886 előtt történt. Erzsébetről semmi közelebbit nem tudunk.
8. Peszleg Gábor - lehet, hogy azonos az előbbivel, bár a nyilvántartásban külön személyként szerepel: 1872. március 15-én született, Hernyékben és meghalt 1929 előtt. Szülei: Peszleg András, Gurutics Erzsébet. Háromszor nősült, a feleségek: Horvath Mari (1902 előtt, Hernyékben), Kása Mari (1895 május 5-én, szintén Hernyékben, Mari született 1875-ben Dömeföldén) valamint Mirecz Jxxxxsia (Júlia?) (1911 június 3-án, ugyancsak Hernyékben - őróla azt tudjuk, hogy kétszer volt férjnél, első férje volt Peszleg Gábor, 1860. február 28-án született, szülei: Mirecz József és Klomfer Katalin)
9. Peszleg József - 1884 körül született, felesége Kovács Anna, összeházasodtak 1911 előtt. Anna is 1884 körül született.
10. Peszleg Katalin - 1896. szeptember 19-én született Hernyékben, az előbb említett Peszleg Gábor és Göncz Erzsébet gyermeke. Férje Dancs Sándor, házasságot kötöttek 1919. március 22-én (Dancs Sándor szülei: Dancs István és Tóth Verona)
11. Peszleg Katalin - született 1909. május 1-én Hernyékben, meghalt 1909. június 23-án, ugyanott. Szülei Gabor Peszleg és Mari Kasa.
12. Peszleg Mária - született 1871 körül. Férje Tamása András Andor (született 1865 körül), akivel házasságot kötöttek 1888 előtt.
13. Peszleg Pál - született 1911. május 29., Hernyékben, szülei Peszleg József és Kovács Anna (ld. fentebb), házasságot kötött Kámán Terézzel 1931. február 7-én, Gutorföldén. Kámán Teréz szülei Kámán Ferencz és Tamás Mária. Megjegyzem, a Kámán család is kiterjedt zalai família, én is ismertem egy novai szabót ezen a néven. Egy másik Peszleg Pál, akinek a neje Kámán Irén, szerepel gyűjteményünkben, hernyéki sírkövük fényképével.
14. Peszleg Péter - született 1870 előtt, meghalt 1910 előtt. Felesége Czigány Rozi (nem sokat tudunk róla, ő is még 1870 előtt született), akivel 1885 körül kötöttek házasságot (talán Péter néhány évvel 1870 előtt születhetett).
15. Peszleg Péter - Az előbbiek gyermeke, 1885. július 31-én született Peszleg Péter és Czigány Rozi gyermekeként. Felesége Gombos Anna, akivel házasságot kötöttek 1910. január 23-án, Tárnokon. Gombos Anna szülei Gombos Imre és Tóth Verona. Ez a Peszleg Péter koránál fogva azonos lehet a hernyéki első világháborús emlékművön szereplő hősi halott Peszleg Péterrel.
16. Peszleg Rozi - szintén Peszleg Gábor és Göncz Erzsébet gyermeke, született 1886. január 29-én, Hernyékben. Meghalt 1932 után. Férje Millei József (Millei György és Vas Boriska fia, született 1874. február 14-én Szentpéterföldén. Peszleg Rozi halála után Tóth Rozit vette el 1903-ban.)
17. Peszleg Sándor - a már említett Peszleg Gábor és Horváth Mari fia, született1902. június 3-án Gutorföldén, meghalt 1967 körül.
18. Peszleg Verona - született 1841 előtt, házasságot kötött Korosa Józseffel 1856 előtt.
Ismeretes néhány Pesleg is, íme:
1. Ciprian Pesleg - szül. 1867, Lengyelország
2. Galina Pesleg - szül. 1897 Kiev
2010. március 1., hétfő
Emlékezzünk a summásokról
A novai Peszlegek summások voltak. Emlékezzünk meg most róluk, néhány szóban:
***
A summások öt-hét hónapra mindenféle mezőgazdasági munka elvégzésére szerződtek előre meghatározott bérért az uradalmakhoz. A munka kora tavasztól késő őszig tartott, és így a munkaadó megtakarította a téli bér összegét, amikor nem tudott volna rendszeresen munkát adni cselédeinek. Ez a réteg a múlt század utolsó negyedében alakult ki, és lényegében a magyar nyelvterületen kisebb-nagyobb mértékben sok helyen előfordult. Egyes vidékeken azonban a lakosság döntő többségének megélhetését biztosította, így elsősorban a mezőkövesdi matyók jártak a summás munkára. A falunak sokszor több mint fele messze földön kereste kenyerét.
A természetbeni juttatást hetenként mérték ki a summásoknak. Ebben szerepelt több-kevesebb mennyiségű liszt, szalonna, főzelék (bab, borsó, lencse), néha hús és mindenkor pálinka. Ehhez járult még valamelyes készpénz, amit igyekeztek a téli hónapokra összegyűjteni. A természetbeniek egy részét a gazdasszonynak adták át. Ez többnyire a gazda felesége volt, aki naponta legalább egy alkalommal meleg ételről gondoskodott, megsütötte a kenyeret. Ehhez a munkához a csapattól a szükségnek megfelelő segítséget kapott.
A summások régebben szekérrel jutottak el a munkahelyükre, később vonattal jártak, melynek költségét az uradalom megtérítette. Elhelyezésük pajtában, barakkban vagy éppen istállóban történt, ahol a földön szalmazsákon, többnyire azonban csak szalmán töltötték az éjszakát. Munkaidejük napkeltétől napszálltáig tartott, de úgy, hogy mire a nap felkelt, akkor már a munkahelyre kellett érniök, akármilyen messze is volt az szálláshelyüktől. Reggel és délután fél-fél, délben egy óra étkezési szünetet tarthattak. A hat napot teljesen végig kellett dolgozniok, ami a nyári hónapokban meghaladta a napi 16 órát is.
A summásnak minden munkát el kellett végeznie, így a kukoricakapálást, a répaegyelést, majd az aratást, amikor párokat alakítottak ki. Ez rendszerint úgy történt, hogy a férfi feleségével vagy lányával aratott együtt. A behordás és a cséplés éppen úgy munkájukhoz tartozott, mint a kukorica, répa betakarítása. Amennyiben az eső miatt nem tudtak a földeken dolgozni, akkor az istállóban, a gazdasági épületekben vagy azok környékén, a magtárakban jelöltek ki munkát számukra.
Az egyedüli pihenőnap a vasárnap, amikor a tisztálkodást végezték, hiszen hétköznap rendszerint csak ruhástul dőltek le a szalmára. Az asszonyok, lányok mostak maguk és a férfiak számára. A legtöbb helyen az uraság szerződésben kötötte ki, hogy templomba is tartoznak elmenni. De vasárnap került sor az elromlott kézieszközök kijavítására, és ha még ezen túl is maradt valamelyes idő, akkor beszélgettek, meséltek, daloltak, különösen a délutáni és esti órákban.
A fiatalabbak ilyenkor útra keltek, és meglátogatták valamelyik szomszédos summáscsapatot, ahol igyekeztek őket valamivel megkínálni. Gyakran előkerült a citera, a harmonika, és zenéje mellett táncolni kezdtek. Ez a vasárnap délutáni táncos összejövetel, az ún. cuháré annyira elterjedt, hogy később Mezőkövesden is meghonosodott. Mások a szomszédos falvakba mentek be új ismeretségeket kötni, a kocsmában iszogatni.
(Balassa-Ortutay: Magyar Néprajz)
***
A Peszlegek is summások voltak, mindenki máshol. Hónapokig nem tudtak egymásról, így eshetett meg, hogy nagyapám Peszleg János egy nyári vihar alkalmával megfázott, tüdőgyulladást kapott és a zalaegerszegi kórházba került, ahol hamarosan meg is halt. Feleségét, nagyanyámat, aki másik faluban volt summás, nem értesítette senki. Akkoriban a kommunikáció még nagyon gyenge volt. Nagyapámat közköltségen eltemették valahol Zalaegerszegen, jeltelenül, és amikor nagyanyám értesült nagyapám haláláról, már késő volt. Novai sírja jelképes, nagyapám ismeretlen helyen nyugszik.
A summás élet következménye, hogy minden gyerek más faluban született.
***
A summások öt-hét hónapra mindenféle mezőgazdasági munka elvégzésére szerződtek előre meghatározott bérért az uradalmakhoz. A munka kora tavasztól késő őszig tartott, és így a munkaadó megtakarította a téli bér összegét, amikor nem tudott volna rendszeresen munkát adni cselédeinek. Ez a réteg a múlt század utolsó negyedében alakult ki, és lényegében a magyar nyelvterületen kisebb-nagyobb mértékben sok helyen előfordult. Egyes vidékeken azonban a lakosság döntő többségének megélhetését biztosította, így elsősorban a mezőkövesdi matyók jártak a summás munkára. A falunak sokszor több mint fele messze földön kereste kenyerét.
A természetbeni juttatást hetenként mérték ki a summásoknak. Ebben szerepelt több-kevesebb mennyiségű liszt, szalonna, főzelék (bab, borsó, lencse), néha hús és mindenkor pálinka. Ehhez járult még valamelyes készpénz, amit igyekeztek a téli hónapokra összegyűjteni. A természetbeniek egy részét a gazdasszonynak adták át. Ez többnyire a gazda felesége volt, aki naponta legalább egy alkalommal meleg ételről gondoskodott, megsütötte a kenyeret. Ehhez a munkához a csapattól a szükségnek megfelelő segítséget kapott.
A summások régebben szekérrel jutottak el a munkahelyükre, később vonattal jártak, melynek költségét az uradalom megtérítette. Elhelyezésük pajtában, barakkban vagy éppen istállóban történt, ahol a földön szalmazsákon, többnyire azonban csak szalmán töltötték az éjszakát. Munkaidejük napkeltétől napszálltáig tartott, de úgy, hogy mire a nap felkelt, akkor már a munkahelyre kellett érniök, akármilyen messze is volt az szálláshelyüktől. Reggel és délután fél-fél, délben egy óra étkezési szünetet tarthattak. A hat napot teljesen végig kellett dolgozniok, ami a nyári hónapokban meghaladta a napi 16 órát is.
A summásnak minden munkát el kellett végeznie, így a kukoricakapálást, a répaegyelést, majd az aratást, amikor párokat alakítottak ki. Ez rendszerint úgy történt, hogy a férfi feleségével vagy lányával aratott együtt. A behordás és a cséplés éppen úgy munkájukhoz tartozott, mint a kukorica, répa betakarítása. Amennyiben az eső miatt nem tudtak a földeken dolgozni, akkor az istállóban, a gazdasági épületekben vagy azok környékén, a magtárakban jelöltek ki munkát számukra.
Az egyedüli pihenőnap a vasárnap, amikor a tisztálkodást végezték, hiszen hétköznap rendszerint csak ruhástul dőltek le a szalmára. Az asszonyok, lányok mostak maguk és a férfiak számára. A legtöbb helyen az uraság szerződésben kötötte ki, hogy templomba is tartoznak elmenni. De vasárnap került sor az elromlott kézieszközök kijavítására, és ha még ezen túl is maradt valamelyes idő, akkor beszélgettek, meséltek, daloltak, különösen a délutáni és esti órákban.
A fiatalabbak ilyenkor útra keltek, és meglátogatták valamelyik szomszédos summáscsapatot, ahol igyekeztek őket valamivel megkínálni. Gyakran előkerült a citera, a harmonika, és zenéje mellett táncolni kezdtek. Ez a vasárnap délutáni táncos összejövetel, az ún. cuháré annyira elterjedt, hogy később Mezőkövesden is meghonosodott. Mások a szomszédos falvakba mentek be új ismeretségeket kötni, a kocsmában iszogatni.
(Balassa-Ortutay: Magyar Néprajz)
***
A Peszlegek is summások voltak, mindenki máshol. Hónapokig nem tudtak egymásról, így eshetett meg, hogy nagyapám Peszleg János egy nyári vihar alkalmával megfázott, tüdőgyulladást kapott és a zalaegerszegi kórházba került, ahol hamarosan meg is halt. Feleségét, nagyanyámat, aki másik faluban volt summás, nem értesítette senki. Akkoriban a kommunikáció még nagyon gyenge volt. Nagyapámat közköltségen eltemették valahol Zalaegerszegen, jeltelenül, és amikor nagyanyám értesült nagyapám haláláról, már késő volt. Novai sírja jelképes, nagyapám ismeretlen helyen nyugszik.
A summás élet következménye, hogy minden gyerek más faluban született.
Megemlékezés nagybátyámról, aki nem volt ugyan katona, mégis 20 évet töltött hadifogságban
RÓZSÁS JÁNOS
Magyarok az orosz birodalom fogságában
1849–1956
(...) A második világháború folyamán megint csak megindult a magyar hadifoglyok áradata kelet felé, ekkor már a kommunizmust építő Szovjetunióba. 1941-től csak mérsékelt létszámmal estek magyar katonák szovjet fogságba, de az 1943. januári doni szovjet áttörés és előrenyomulás során, a téli hónapokban, majd pedig a háború utolsó évében, Magyarország szovjet megszállása idején, 1944–45-ben százezrek osztályrésze lett a keserű számkivetettség a végsőkig felajzott háborús propaganda ellenséges légkörében. Bármilyen hihetetlennek tűnik, a hadifoglyok utolsó, több tízezres tömegét már a háború befejeződése, 1945. május 9-e után szedték össze az erre specializálódott szovjet katonai egységek a volt frontkatonák, valamint a civil lakosság közül, az utcákon történő, razziaszerű összeterelések során, személyi válogatás nélkül férfiakat és nőket, sőt kiskorúakat is (Palásthy Rezső: Fehér könyv, 1950).
A magyar nemzet hadifoglyokban elszenvedett második világháborús vesztesége a témával foglalkozó történészeink (Für Lajos, Stark Tamás, Kormos Mihály) szerint megközelítőleg elérte a 650 ezer főt. Ezzel szemben a szovjet történészek, hadtörténészek (Vitalij Fomin, Vaszilij Galickij) 513 767 főt szerepeltetnek tanulmányaikban, akik közül 54 753 fő halt meg lágerekben, és hazatért 459 014 volt hadifogoly. A két számadat közötti körülbelüli különbség 136 ezer személyi veszteség. Ennyire tehető azoknak a száma, akik a fogságba esés, a 60–70 ezer fős gyűjtőtáborokban kitört tífuszjárvány, a kegyetlen bánásmód, éhínség és fagyhalál következtében hullottak ki a sorból – még mielőtt valaki megkérdezte volna a nevüket, személy szerint számba vehették volna őket az egyre özönlő fogolyáradatban, a mohó fogolyszedés iszonyú körülményeinek áldozatul esve 1945 telén és tavaszán.
Itt jegyzem meg, hagy a szovjet hadtörténészek csökkenő létszámmal összeállított hadifogoly-táblázata szerint a felsorolt huszonhárom nemzetiség között a fájdalmas harmadik helyet foglaljuk el. Elismert fogolylétszám a németeket illetően 2 389 560 fő, japán 639 635 fő, magyar 513 767 fő, utánunk következő románok már csak 187 370 fővel zárkóznak fel. Az összes regisztrált hadifogolylétszám 4 171 032 fő, melynek a magyarok a 12,32 százalékát teszik ki. Tragikus és fájdalmas – és miként az első világháború után – ez úttal is minden mértéken felül érvényesült az engesztelhetetlen bosszú és ellenszenv a Kárpátok koszorúzta országnak a magyar nemzetiségű, nem szláv származású állampolgáraival szemben.
A háború után Sztálin és Rákosi között megállapodás született, hogy a nemzetközi szerződések, a fegyverszüneti megállapodás ellenére sem adják haza Szovjetunióból a magyar hadifoglyokat, hanem jogosult Sztálin visszatartani őket „jóvátételi kényszermunkásként”. A kilencvenes évek elején derült ki az akkori a hivatalos megítélés: a magyar hadifoglyok 1945. augusztus 1-jétől már nem hadifoglyok, hanem „személyi szabadságuktól politikai okból megfosztott személyek” voltak.
Így a Lágerek Főhatósága, vagyis a GULAG rendelkezése alá tartoztak. Meg kell említeni, hogy 1946–47-ben időnként engedtek haza egy-egy fogolyszállítmányt. Részben a teljesen legyengülteket selejtezték ki, vagy éppenséggel propagandisztikus fogásként, rendszerint a parlamenti választások előtt, amikor „Rákosi elvtárs meghallgatta az édesanyák és feleségek könyörgését”, és közbenjárt Sztálin elvtársnál. A nagyobb létszámú, tömeges hazatérés 1948–1949-ben történt, de a legutolsó visszatartottak csak 1951 decemberében térhettek haza Magyarországra. A hadifoglyokat nem lehetett a végtelenségig visszatartani jóvátételi kényszermunkára, és mint említettem 1948–1949-ben sorra felszámolták a fogolytáborokat.
(...)
A háborús bűnösként elítélt magyaroknak alig négy-öt százaléka élte túl a kényszermunkatáborok 8–10 évig tartó kemény megpróbáltatásait. Sztálin 1953 márciusában bekövetkezett halála utáni amnesztia nyitotta meg előttük a szabadulás útját, és térhettek, szállingózhattak haza hírmondónak több hullámban, főként 1953 és 1955 között Magyarországra. A kényszermunkatáborokban elpusztult milliók, köztük sok ezernyi magyar számára sajnos már helyrehozhatatlan tömeggyilkosság volt az a tény, hogy a politikai elítéltek ártatlanul, koncepciós perek hazug vádiratai következtében lettek a rabszolgatartó birodalom áldozatai.
***
Személyes érintettség
Rózsás János tanulmányához családunk emlékei alapján is hozzá tudok szólni – nagybátyám, (szintén) Peszleg József orosz hadifogságban töltött nem tíz, de majd’ 20 évet úgy, hogy egy percig sem volt katona.
1945-ben, a háború utolsó szakaszában Zala megyéből besorozták és útnak indították valamerre (talán Pécsre?) vonaton, ám a vonat nem jutott messzire – a frontba ütközött, az oroszok lekapcsolták őket és valamennyi fiatalt, akit a vonaton találtak, hadifogolynak nyilvánították.
Hamarosan valahol a Volga mellett találta magát, egy táborban, ahol nem csak magyarok voltak (ő is összebarátkozott egy bizonytalan nemzetiségű, Aromai Szécs nevű katonával, aki a tábor mókamestere volt). A táborban rengetegen zsúfolódtak össze, ennivaló alig volt, és aki – nagybátyám elmondása szerint – nem volt hajlandó megenni a krumplihéjat, az rövid úton „megszabadult” a rabságból. Fakitermelésen dolgoztak.
Őt nem ítélték el, csak egyszerűen – „szerencséje” volt: túlélte. Később a tábori körülmények javultak, majd Sztálin halála körüli zűrzavarban szélnek eresztették őket. Mivel akkor már deklaráltan nem volt hadifogoly a Szovjetunióban, azt mondták nekik: keletre lehet menni, de nyugat felé nem. Így került Krasznojarszk mellé (a „mellé” itt 150-200 km-t jelentett), egy faluba, aminek Dolgomosztovszkij vagy hasonló neve volt.
Közben a Sors is épített utakat; Fehéroroszországból a háború előtt-alatt gyárakat telepítettek Szibériába, a munkásokkal (vagyis inkább munkásnőkkel) együtt. Egy vasgyár vagy gépgyár így került Krasznojarszk mellé, és barakkok nőttek ki a földből a hevenyészett gyár mellett. Aztán véget ért a háború, a gyárat sorsára hagyták, de mivel a leszerelt katonáknak is kellett a hely, a barakkváros lakóit Krasznojarszkban „felejtették”. Ezek az ártatlan emberek nem éltek különbül, mint a fogolytáborból szabadultak.
Nagybátyám hamar felbukkant a barakkvárosban, egy Baravik Anna nevű munkásnő mellett, akinek családja eltűnt-elveszett a háborúban (öccse hősi halált halt – majd később mi retusáltattuk az egyetlen – egyenruhás - fényképét, mert Anna látni sem akarta többé a katonaruhát – a retusálás nem sikerült túl jól, mert a fiú arcán lehámlott a festék, de Anna ezzel is meg volt elégedve – pont ilyen ragyás volt szegénykém, mondogatta…) – szóval összeházasodtak és a lassan kiürülő barakkvárosban éldegéltek; a többi lakó visszaszállingózott az eredeti lakhelyére vagy valami kellemesebb éghajlatú helyre. Hogy miből éltek, erről nem szól a legenda, de gyakran emlegették a tipikus szovjet falusi modellt: a nők dolgoztak, a férfiak vadásztak; puskája mindenkinek volt.
Családunk több kísérletet is tett nagybátyám felkutatására, míg a hatvanas évek elején a Vöröskereszt végre rátalált, és egyszer csak jött egy levél tőle, benne egy bajszos férfi fényképe, akit senki sem ismert fel. Apám összeköttetései révén kezdte intézni nagybátyám hazatelepülését, ekkor már vonakodva bár, de az érintett nagykövetségek is közreműködtek.
Egy szép napon, több hetes utazás után megérkezett nagybátyám Magyarországra, feleségével és számos ládájával együtt. Számára megállt, sőt visszaforgott az idő. A távoli Szibériában nem tudott semmit a magyarországi változásokról, sőt lenyomatot hagyott benne, hogy azon a távoli helyen az orosz (szibériai) emberek sem nagyon értették saját világukat, országukat. Onnan Moszkva és a szovjethatalom is nagyon messze volt, mindenki a maga ura volt többé-kevésbé, újságot, könyvet nem láttak legfeljebb a naponta letéphető naptár volt az olvasnivaló (később, amikor már itthon voltak, én vettek nekik minden évben ilyen naptárt a Szovjet Kultúra Boltjában).
Eltanulta viszont a nagybátyám a bennszülöttektől a lustaságot, az ivást és az igénytelenséget – viszont felesége, aki fehéroroszként egy előkelőbb kaszt tagja volt a birodalomban, érdekes szokásokat hozott magával. Jött természetesen az ikon, a természet, az állatok szeretete – a disznót naponta fürdette, az erdei termékek feldolgozásának művészete. Mindezzel kitűnt a magyar falusi környezetből – mert Nován, nagyanyám falujában telepedtek le.
Anna sohasem tanult meg rendesen magyarul, a falusiak nem értették meg. Én igen, mert orosz nyelvet tanulván, rájöttem furcsa beszédének logikájára: a kötőszavakat oroszul mondta, a magyar szavakat orosz módra hangsúlyozta. Nem is fogadták be, aminek oka egyrészt az oroszok általános magyarországi megítélése volt, másrészt Anna fura szokásai: jöttében-mentében megvámolta a gyümölcsfákat, pénzt kért kölcsön, amit aztán betett a takarékba, feltűnő tarka ruhákban járt a fekete-sötétkék zalai viselet helyett – számos úti ládájuk közül több ruhaanyagok báláit rejtette.
Nagybátyámnak nem tetszett a „rend”, például hogy nem lehet puskát szerezni és az erdőben lövöldözni.
Aztán egyszer nagyon nekiindultak, hogy meglátogatják az otthoniakat. Talán vissza is akartak települni, nem igazán érezték otthon magukat Magyarországon. Egy este kikísértük őket a Nyugatiba és elindultak több hetesre tervezett útjukra – majd jó egy rövid idő múlva vissza is jöttek. Anna szomorúbb volt, mint előtte: a barakkvárosban már nem találtak senkit, Fehéroroszországban az előkerült rokonok nem fogadták őket szívesen. Lassan beletörődtek, hogy számukra Magyarországon jelöltetett ki az otthon.
Anna lassan elszigetelődött, zalai magányában csak a mi látogatásaink jelentettek változatosságot és örömet. Nagyanyám sem nagyon szerette, gyakorlatilag csak akkor találkoztak, amikor mi meglátogattuk őket, egyébként hónapokig kerülték egymást. Ráadásul nagybátyám végre talált magának való munkát: tolmács lett az orenburgi építkezésen – itt gáz fejében magyarok építettek fel egy várost – kellemes állás volt, nem kellett szinte semmit dolgozni, csak inni a magyar munkásokkal és az orosz házigazdákkal.
Néhány téeszes év után nyugdíjba ment – Orenburgban nagyon jól keresett, a nyugdíja is szép volt – a rendszerváltást követően pedig bőséges kárpótlást kapott – én is örököltem belőle. Anna meghalt, majd meghalt apám aztán a nagybátyám is. Apám halála után még meglátogattuk egyszer-egyszer, lányomnak mindig szép összeget dugdosott a zsebébe „szép ruhára”. Csomag is jött tőle gyakran, almával, borsóval, szárított gombával.
Temetésén körülálltuk a koporsóját – rajta az ő és az én nevem – ugyanis egy nevet viselünk (furcsa érzés az embernek a saját nevét olvasni egy koporsón). Számos unokatestvéreimmel lettünk az örökösei – földek, erdők, kárpótlási jegyek – ami a téesz széthordása után neki jutott. Házát eltartója örökölte, aki Anna halála után a gondját viselte – szép temetést rendezett neki, bőséges halotti tort.
Manapság gyakran húz a szívem Zalába, Novára, a temető felé a kis házikója mellett visz az út – mintha azóta sem lakna ott senki.
Érdekes és különös életút, gyakran tűnődöm rajta, hogy mi lett volna belőle, ha másképp alakul a történelem. Írása ugyanolyan volt, mint apámé és az enyém (fiatalabb koromban). Sajnos, mindez csak töredéke kalandos életútjának, nem meséltettem elégszer, pedig lett volna mit.
Magyarok az orosz birodalom fogságában
1849–1956
(...) A második világháború folyamán megint csak megindult a magyar hadifoglyok áradata kelet felé, ekkor már a kommunizmust építő Szovjetunióba. 1941-től csak mérsékelt létszámmal estek magyar katonák szovjet fogságba, de az 1943. januári doni szovjet áttörés és előrenyomulás során, a téli hónapokban, majd pedig a háború utolsó évében, Magyarország szovjet megszállása idején, 1944–45-ben százezrek osztályrésze lett a keserű számkivetettség a végsőkig felajzott háborús propaganda ellenséges légkörében. Bármilyen hihetetlennek tűnik, a hadifoglyok utolsó, több tízezres tömegét már a háború befejeződése, 1945. május 9-e után szedték össze az erre specializálódott szovjet katonai egységek a volt frontkatonák, valamint a civil lakosság közül, az utcákon történő, razziaszerű összeterelések során, személyi válogatás nélkül férfiakat és nőket, sőt kiskorúakat is (Palásthy Rezső: Fehér könyv, 1950).
A magyar nemzet hadifoglyokban elszenvedett második világháborús vesztesége a témával foglalkozó történészeink (Für Lajos, Stark Tamás, Kormos Mihály) szerint megközelítőleg elérte a 650 ezer főt. Ezzel szemben a szovjet történészek, hadtörténészek (Vitalij Fomin, Vaszilij Galickij) 513 767 főt szerepeltetnek tanulmányaikban, akik közül 54 753 fő halt meg lágerekben, és hazatért 459 014 volt hadifogoly. A két számadat közötti körülbelüli különbség 136 ezer személyi veszteség. Ennyire tehető azoknak a száma, akik a fogságba esés, a 60–70 ezer fős gyűjtőtáborokban kitört tífuszjárvány, a kegyetlen bánásmód, éhínség és fagyhalál következtében hullottak ki a sorból – még mielőtt valaki megkérdezte volna a nevüket, személy szerint számba vehették volna őket az egyre özönlő fogolyáradatban, a mohó fogolyszedés iszonyú körülményeinek áldozatul esve 1945 telén és tavaszán.
Itt jegyzem meg, hagy a szovjet hadtörténészek csökkenő létszámmal összeállított hadifogoly-táblázata szerint a felsorolt huszonhárom nemzetiség között a fájdalmas harmadik helyet foglaljuk el. Elismert fogolylétszám a németeket illetően 2 389 560 fő, japán 639 635 fő, magyar 513 767 fő, utánunk következő románok már csak 187 370 fővel zárkóznak fel. Az összes regisztrált hadifogolylétszám 4 171 032 fő, melynek a magyarok a 12,32 százalékát teszik ki. Tragikus és fájdalmas – és miként az első világháború után – ez úttal is minden mértéken felül érvényesült az engesztelhetetlen bosszú és ellenszenv a Kárpátok koszorúzta országnak a magyar nemzetiségű, nem szláv származású állampolgáraival szemben.
A háború után Sztálin és Rákosi között megállapodás született, hogy a nemzetközi szerződések, a fegyverszüneti megállapodás ellenére sem adják haza Szovjetunióból a magyar hadifoglyokat, hanem jogosult Sztálin visszatartani őket „jóvátételi kényszermunkásként”. A kilencvenes évek elején derült ki az akkori a hivatalos megítélés: a magyar hadifoglyok 1945. augusztus 1-jétől már nem hadifoglyok, hanem „személyi szabadságuktól politikai okból megfosztott személyek” voltak.
Így a Lágerek Főhatósága, vagyis a GULAG rendelkezése alá tartoztak. Meg kell említeni, hogy 1946–47-ben időnként engedtek haza egy-egy fogolyszállítmányt. Részben a teljesen legyengülteket selejtezték ki, vagy éppenséggel propagandisztikus fogásként, rendszerint a parlamenti választások előtt, amikor „Rákosi elvtárs meghallgatta az édesanyák és feleségek könyörgését”, és közbenjárt Sztálin elvtársnál. A nagyobb létszámú, tömeges hazatérés 1948–1949-ben történt, de a legutolsó visszatartottak csak 1951 decemberében térhettek haza Magyarországra. A hadifoglyokat nem lehetett a végtelenségig visszatartani jóvátételi kényszermunkára, és mint említettem 1948–1949-ben sorra felszámolták a fogolytáborokat.
(...)
A háborús bűnösként elítélt magyaroknak alig négy-öt százaléka élte túl a kényszermunkatáborok 8–10 évig tartó kemény megpróbáltatásait. Sztálin 1953 márciusában bekövetkezett halála utáni amnesztia nyitotta meg előttük a szabadulás útját, és térhettek, szállingózhattak haza hírmondónak több hullámban, főként 1953 és 1955 között Magyarországra. A kényszermunkatáborokban elpusztult milliók, köztük sok ezernyi magyar számára sajnos már helyrehozhatatlan tömeggyilkosság volt az a tény, hogy a politikai elítéltek ártatlanul, koncepciós perek hazug vádiratai következtében lettek a rabszolgatartó birodalom áldozatai.
***
Személyes érintettség
Rózsás János tanulmányához családunk emlékei alapján is hozzá tudok szólni – nagybátyám, (szintén) Peszleg József orosz hadifogságban töltött nem tíz, de majd’ 20 évet úgy, hogy egy percig sem volt katona.
1945-ben, a háború utolsó szakaszában Zala megyéből besorozták és útnak indították valamerre (talán Pécsre?) vonaton, ám a vonat nem jutott messzire – a frontba ütközött, az oroszok lekapcsolták őket és valamennyi fiatalt, akit a vonaton találtak, hadifogolynak nyilvánították.
Hamarosan valahol a Volga mellett találta magát, egy táborban, ahol nem csak magyarok voltak (ő is összebarátkozott egy bizonytalan nemzetiségű, Aromai Szécs nevű katonával, aki a tábor mókamestere volt). A táborban rengetegen zsúfolódtak össze, ennivaló alig volt, és aki – nagybátyám elmondása szerint – nem volt hajlandó megenni a krumplihéjat, az rövid úton „megszabadult” a rabságból. Fakitermelésen dolgoztak.
Őt nem ítélték el, csak egyszerűen – „szerencséje” volt: túlélte. Később a tábori körülmények javultak, majd Sztálin halála körüli zűrzavarban szélnek eresztették őket. Mivel akkor már deklaráltan nem volt hadifogoly a Szovjetunióban, azt mondták nekik: keletre lehet menni, de nyugat felé nem. Így került Krasznojarszk mellé (a „mellé” itt 150-200 km-t jelentett), egy faluba, aminek Dolgomosztovszkij vagy hasonló neve volt.
Közben a Sors is épített utakat; Fehéroroszországból a háború előtt-alatt gyárakat telepítettek Szibériába, a munkásokkal (vagyis inkább munkásnőkkel) együtt. Egy vasgyár vagy gépgyár így került Krasznojarszk mellé, és barakkok nőttek ki a földből a hevenyészett gyár mellett. Aztán véget ért a háború, a gyárat sorsára hagyták, de mivel a leszerelt katonáknak is kellett a hely, a barakkváros lakóit Krasznojarszkban „felejtették”. Ezek az ártatlan emberek nem éltek különbül, mint a fogolytáborból szabadultak.
Nagybátyám hamar felbukkant a barakkvárosban, egy Baravik Anna nevű munkásnő mellett, akinek családja eltűnt-elveszett a háborúban (öccse hősi halált halt – majd később mi retusáltattuk az egyetlen – egyenruhás - fényképét, mert Anna látni sem akarta többé a katonaruhát – a retusálás nem sikerült túl jól, mert a fiú arcán lehámlott a festék, de Anna ezzel is meg volt elégedve – pont ilyen ragyás volt szegénykém, mondogatta…) – szóval összeházasodtak és a lassan kiürülő barakkvárosban éldegéltek; a többi lakó visszaszállingózott az eredeti lakhelyére vagy valami kellemesebb éghajlatú helyre. Hogy miből éltek, erről nem szól a legenda, de gyakran emlegették a tipikus szovjet falusi modellt: a nők dolgoztak, a férfiak vadásztak; puskája mindenkinek volt.
Családunk több kísérletet is tett nagybátyám felkutatására, míg a hatvanas évek elején a Vöröskereszt végre rátalált, és egyszer csak jött egy levél tőle, benne egy bajszos férfi fényképe, akit senki sem ismert fel. Apám összeköttetései révén kezdte intézni nagybátyám hazatelepülését, ekkor már vonakodva bár, de az érintett nagykövetségek is közreműködtek.
Egy szép napon, több hetes utazás után megérkezett nagybátyám Magyarországra, feleségével és számos ládájával együtt. Számára megállt, sőt visszaforgott az idő. A távoli Szibériában nem tudott semmit a magyarországi változásokról, sőt lenyomatot hagyott benne, hogy azon a távoli helyen az orosz (szibériai) emberek sem nagyon értették saját világukat, országukat. Onnan Moszkva és a szovjethatalom is nagyon messze volt, mindenki a maga ura volt többé-kevésbé, újságot, könyvet nem láttak legfeljebb a naponta letéphető naptár volt az olvasnivaló (később, amikor már itthon voltak, én vettek nekik minden évben ilyen naptárt a Szovjet Kultúra Boltjában).
Eltanulta viszont a nagybátyám a bennszülöttektől a lustaságot, az ivást és az igénytelenséget – viszont felesége, aki fehéroroszként egy előkelőbb kaszt tagja volt a birodalomban, érdekes szokásokat hozott magával. Jött természetesen az ikon, a természet, az állatok szeretete – a disznót naponta fürdette, az erdei termékek feldolgozásának művészete. Mindezzel kitűnt a magyar falusi környezetből – mert Nován, nagyanyám falujában telepedtek le.
Anna sohasem tanult meg rendesen magyarul, a falusiak nem értették meg. Én igen, mert orosz nyelvet tanulván, rájöttem furcsa beszédének logikájára: a kötőszavakat oroszul mondta, a magyar szavakat orosz módra hangsúlyozta. Nem is fogadták be, aminek oka egyrészt az oroszok általános magyarországi megítélése volt, másrészt Anna fura szokásai: jöttében-mentében megvámolta a gyümölcsfákat, pénzt kért kölcsön, amit aztán betett a takarékba, feltűnő tarka ruhákban járt a fekete-sötétkék zalai viselet helyett – számos úti ládájuk közül több ruhaanyagok báláit rejtette.
Nagybátyámnak nem tetszett a „rend”, például hogy nem lehet puskát szerezni és az erdőben lövöldözni.
Aztán egyszer nagyon nekiindultak, hogy meglátogatják az otthoniakat. Talán vissza is akartak települni, nem igazán érezték otthon magukat Magyarországon. Egy este kikísértük őket a Nyugatiba és elindultak több hetesre tervezett útjukra – majd jó egy rövid idő múlva vissza is jöttek. Anna szomorúbb volt, mint előtte: a barakkvárosban már nem találtak senkit, Fehéroroszországban az előkerült rokonok nem fogadták őket szívesen. Lassan beletörődtek, hogy számukra Magyarországon jelöltetett ki az otthon.
Anna lassan elszigetelődött, zalai magányában csak a mi látogatásaink jelentettek változatosságot és örömet. Nagyanyám sem nagyon szerette, gyakorlatilag csak akkor találkoztak, amikor mi meglátogattuk őket, egyébként hónapokig kerülték egymást. Ráadásul nagybátyám végre talált magának való munkát: tolmács lett az orenburgi építkezésen – itt gáz fejében magyarok építettek fel egy várost – kellemes állás volt, nem kellett szinte semmit dolgozni, csak inni a magyar munkásokkal és az orosz házigazdákkal.
Néhány téeszes év után nyugdíjba ment – Orenburgban nagyon jól keresett, a nyugdíja is szép volt – a rendszerváltást követően pedig bőséges kárpótlást kapott – én is örököltem belőle. Anna meghalt, majd meghalt apám aztán a nagybátyám is. Apám halála után még meglátogattuk egyszer-egyszer, lányomnak mindig szép összeget dugdosott a zsebébe „szép ruhára”. Csomag is jött tőle gyakran, almával, borsóval, szárított gombával.
Temetésén körülálltuk a koporsóját – rajta az ő és az én nevem – ugyanis egy nevet viselünk (furcsa érzés az embernek a saját nevét olvasni egy koporsón). Számos unokatestvéreimmel lettünk az örökösei – földek, erdők, kárpótlási jegyek – ami a téesz széthordása után neki jutott. Házát eltartója örökölte, aki Anna halála után a gondját viselte – szép temetést rendezett neki, bőséges halotti tort.
Manapság gyakran húz a szívem Zalába, Novára, a temető felé a kis házikója mellett visz az út – mintha azóta sem lakna ott senki.
Érdekes és különös életút, gyakran tűnődöm rajta, hogy mi lett volna belőle, ha másképp alakul a történelem. Írása ugyanolyan volt, mint apámé és az enyém (fiatalabb koromban). Sajnos, mindez csak töredéke kalandos életútjának, nem meséltettem elégszer, pedig lett volna mit.
2010. február 23., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)