1942. február 2-án a csömödéri telepet hadiüzemmé nyilvánították, a munkásokat feleskették a kormányra. A szombathelyi politikai nyomozó osztály is elérkezettnek látta az időt, hogy leszámoljon a pákái csendőrőrs által 1942 óta állandó megfigyelés alatt állt gyanús elemekkel, immár a haditermelés akadályozóival. 1942. február 19-én a csendőrök megszállták az üzemet. Munkahelyükről hurcolták el Németh Istvánt és Bockó Ferencet. Velük egyidejűleg őrizetbe vették Belső Lajost, Hirschl Dezsőt és Szendefi Aurélt is.
Tíz napon át tartó vallatás után Győrbe szállították őket, három hónap múlva a budapesti Margit körúti fogházba kerültek. Hűtlenséggel és hazaárulással vádolva hadbíróság tárgyalta ügyüket. Németh Istvánt egy év hathónapi börtönbüntetésre ítélte. Társai közül Belső Lajost egy év négyhónapi, Hirschl Dezsőt egy év kéthónapi, Bockó Ferencet hathónapi börtönbüntetéssel sújtotta. Büntetésük letöltésére a Honvédelmi Minisztérium 1943. október 11-én a szegedi kerületi börtönt jelölte ki. Bockó Ferencet az ítélet kihirdetése után — az előzetes letartóztatásban eltöltött időt beszámítva — szabadlábra helyezték.
Jogerős elítélésük után Csömödéren még sok embert meghurcoltak. Vádat emeltek Gombos Fábján és Gernicsesz Lőrinc napszámos, Szentes Ferenc és Peszleg István iparvasúti mozdonyfűtők, Panker Ferenc cipészmester, László József asztalos és Baki Imre ellen. A vád az volt ellenük, hogy elmulasztották jelentésadási kötelességüket. A szombathelyi haditörvényszék 1943. november 11-én felmentő ítéletet hozott, azzal az indokkal, hogy „Németh István és társai kommunista érzelmeiről Csömödér és Páka község lakosságának nagy része tudomással bírt, tehát az köztudomású tény volt, amelyről a hatóságoknak is tudnia kellett".
És egy másik:
(Sénig Lajosról szóló visszaemlékezés a nagykanizsai könyvtár munkásmozgalom-történeti kiadványában) Az 1920-as évek második felében kialakult a város szervezett munkásai kozott egy baloldali ellenzéki csoport, amelyhez ő is csatlakozott. A szakmabeliek kozul együtt tevékenykedett Anger Mihállyal, Gödinek Ferenccel Molnár Györggyel, Peszleg Lászlóval, Cvetkó Lajossal, Futó Károllyal Kulcsár Gyulával. Más szakmabeliek közül Wolf István és Alpár Béla péksegédekkel Vas István kőfaragóval, Horváth Imre lakatossal, Fenyvesi János vasesztergályossal, es a három Engelmann fivérrel.
(Varga Józsefről szóló emlékezés): A hirhedt csóti karantént erős idegzettel, keményen állta. A gyanútól azonban nem mentesült többé. Azon igyekezett, hogy mielőbb olyan munkatársak közé kerüljön, akikkel együtt tehet valamit azért, hogy a munkásosztály felszabadulásának eszméje és hite a göcseji földben is gyökeret eresszen. Néhány hasonlóan szegény sorsú szentliszlói agrárproletárral, Bandi Lászlóval, Peszleg Péterrel, László Lajosnéval osztotta meg gondolatait, emlékeit, majd együtt vállaltak munkát Budapesten a Leiner bőrgyárban.
2010. augusztus 16., hétfő
A göcsejiek székely eredetéről Gönczi Ferencnél
A göcsejlek eredete. - E kérdéssel már Gönczi előtt is foglalkoznak a kutatók. Zömük úgy értékelte az itteni népnyeli és néprajzi sajátosságokat, hogy ezek oka a nép magyarságtól eltérő eredete lehet. Ez azonban nem szükségszerű. Gönczi - látván több korábbi kutatás felületes voltát - józan kritikával él. A történeti adat kevés, és ezek "csak sejtetni enged-nek." Nincs adat, mikor települtek be, és hogy eredetileg is magyarok, avagy velük rokonnép-e. Azt több helyen is hangsúlyozza, hogy a göcsejiek is keveréknép, több tipus keveréke, hogy "E nép is, mint általában a magyarság, nagyobb része, keverék, avar, szláv, s besenyő népből alakulhatott át magyarrá." Ez a megállapítás lényegében helyes, csupán annyiban korrigálandó, hogy az alaprétegnek magyarnak kellett lennie, különben nem alakulhatott volna át azzá. Az egyes eredetelméleteket felsorolja, de nem foglal határozottan állást e vitában. Annál határozottabban ítéli el azokat a kutatókat, akik felületesen és "mindenáron valami külön népnek akarják a göcsejieket megtenni", mint pl. Jakab F., aki szerint « göcsejiek tk. székelyek. "Hogy a göcsejiek azok, meglehet, csakhogy ő erről bennünket nem igyekszik meggyőzni", mivel analógiái rosszak. Gönczi tehát nem zárja ki a göcsejlek esetleg eltérő (pl. székely) eredetét a magyarságtól, csupán a megalapozatlan véleményeket kárhoztatja.
Az új mezőgazdaság emlékei
Göcseji Helikon 05., Húsz küzdelmes év - mezőgazdasági üzemtörténet - Zalaegerszeg - Zala megyei Könyvtár,1973 című kötetből:
A novai zászlóbontás:
Hogy milyen nagy gondot fordított a földosztásra a Nován tartózkodó orosz parancsnokság, arra bizonyságot szolgáltat egy 1945. május 17-én kelt főszolgabírói leirat. íme a szövege:
"A novai orosz katonai parancsnok utasítására elrendelem, hogy ahol a kiosztandó földeket vagy legelőket még nem osztották volna ki, ott a kiosztást 18-án délig be kell fejezni és a birtokleveleket még ezen a napon ki kell állítani."
Mire megérkezett a tavaszi eső, levert karók jelezték az új mezsgyéket a grófi földeken.
"A kiosztott földekről vázlatot és jegyzéket készítettünk. Ki, hol és mennyit kapott. Három hétig jártuk a határt, mire befejeztük a munkát. Bérünk három akácfa volt, amit az Imre majori úton kaptunk..." mondotta Pál Ferenc amikor a földosztásról beszélgettünk.
Valóban fényes lett a lánc, mire papírra vethette a közjegyző a földosztás adatait.
A kiosztott földekből 253 család részesült.
A kimutatás dátuma 1945. május 28!
A földhöz jutottak birtoklevelet kaptak a jegyzőségen, mely hivatalosan is igazolta, hogy a föld tulajdonuk lett. 1945. május 18-án megtörtént a földosztás. Megkezdődhetett a mezőkön a szorgalmas tavaszi munka.
De milyen nehézségek között! Kevés igavonó állattal rendelkeztek, hiányoztak a mezőgazdasági felszerelések. Egymásra voltak utalva az új gazdák. Segítették egymást, de sokszor kellett a módosabbakhoz fordulniuk. Lassan azért csak megindult a munka, és nem maradt, megmüveletlen föld a határban.
Az évek lassan peregtek, az idő soha meg nem álló óráján. Új gondolatok, tervek, vágyak születtek. A jövő kitárta kapuit, csak be kellelt lépni rajta. S akik megértették a hivó szót, nem késlekedtek a cselekvéssel!
1949 augusztusa. A nyár bőven szórta melegét, s aranyló sugarai pirt loptak az őszt váró gyümölcsökre. Szommer Rudolf kocsmájának bolthajtásos bejárója alatt megvillantak a fecskék szárnyai, amint berepültek fészkükbe. Az ég szabad madárkái mit sem törődtek azzal, hogy alattuk emberek jártak-keltek új életet keresni maguknak, családjuknak. A bejáróból nyiló DEFOSZ helyiség ajtaja sűrűn nyitódott, csukódott. Oda igyekeztek azok, kik a "közösnek" alapjait akarták lerakni.
A kicsiny szoba lassan megtelt emberekkel. És megkezdődött a tervezgetés. Kimondott mondatok, félszeg szavak között remény bujkált, de az ismeretlen újtól való félelem is. A jövő bizonytalanságának láthatatlan markolása néha megakasztotta hangjukat, elfojtotta a kitörni akaró szót. Reményeket kifejező mondatok, nehéz sóhajokká zsugorodtak, melyek együtt szálltak a mind sűrűbbé váló cigaretta füsttel. A megszokás, a földhöz való ragaszkodás ólomsúlya ott ült a szivekben, s nehéz volt kimondani azt a szót: "Megalakítjuk!" A kommunisták még emlékeztek arra a májusi taggyűlésre, amikor Parragi István elmondta a következőket:
"... A szövetkezés kérdése nagyon nehezen mozog, mert a lakosság attól fél, hogy a földjüket el fogják venni, s igen nehéz őket meggyőzni az igazságról, hogy a szövetkezés a dolgozó parasztság érdekeit védi, és csak egyedül ez az út a parasztság számára, melyen haladva az életszínvonaluk emelkedhet és elérheti a munkásság életszinvonalát..."
Sokat vitáztak, végül mégis kimondták a megalakulást.
Ezen az összejövetelen azonban nemcsak tizenkét ember sorsa dőlt el! Pál János, Berkes János, Bécs Perencné, Tóth János, Koronicz Gábor, Torda Elek, Horváth György, Pálfi Lajosné, özv. Peszleg Józsefné*, Takács Jenőné, Bogár Lajos, Mátai József saját sorsuk mellett egy község sorsáról is döntöttek 1949 augusztus 12-én! Az utolsó kettő volt a legfiatalabb, ők a szülői örökségről határoztak, a többiek-, az új gazdák arról a földről, amit 1945 áprilisában kaptak.
Helyesbítés: ez a Peszleg Józsefné nagyanyám, Peszleg Jánosné, aki alapító tag volt. Apámat, Peszleg Rudolfot itt a TSZ pénztárosává választották.
Egy további emlék a TSZ-ről, 1967-ből: A közgyűlés legjelentősebb határozata az új vezetőség megválasztása volt. A vezetőség tagjai : Rákos P., Pál János, Csőre Ernő, Kovács Kálmán, Balázs József, Kovács József, Bujtor Sándor, Kustán Sándorné Kis Antal, Bakos Perencné, Géder János, Perecskó Sára. Fegyelmi bizottság tagjai: Rajnai Perenc elnök, Németh József, Koronic Gábor, Istiván Ferenc, Peszleg József, Szoc.bizottság tagjai: Pál János (elnök) Tiszai Pál, Géder János, Varga Jó-zsefné. Berke Lajos.)
Ez a Peszleg József viszont a nagybátyám, a volt oroszországi hadifogoly.
A novai Vörös Zászló TSZ később országosan is kiemelkedően jó szövetkezet volt. Gyakran cikkezett róla minden országos napilap.
Apám gyakran emlegette, hogy az oroszoktól kaptak egy nagy fekete lovat, amelyet bevittek a TSZ-be. A ló nagyon hasznos állat volt, de minden hangosabb zajtól megijedt, és akkor ekéstől-mindnestől iszkiri az erdőbe...
A novai zászlóbontás:
Hogy milyen nagy gondot fordított a földosztásra a Nován tartózkodó orosz parancsnokság, arra bizonyságot szolgáltat egy 1945. május 17-én kelt főszolgabírói leirat. íme a szövege:
"A novai orosz katonai parancsnok utasítására elrendelem, hogy ahol a kiosztandó földeket vagy legelőket még nem osztották volna ki, ott a kiosztást 18-án délig be kell fejezni és a birtokleveleket még ezen a napon ki kell állítani."
Mire megérkezett a tavaszi eső, levert karók jelezték az új mezsgyéket a grófi földeken.
"A kiosztott földekről vázlatot és jegyzéket készítettünk. Ki, hol és mennyit kapott. Három hétig jártuk a határt, mire befejeztük a munkát. Bérünk három akácfa volt, amit az Imre majori úton kaptunk..." mondotta Pál Ferenc amikor a földosztásról beszélgettünk.
Valóban fényes lett a lánc, mire papírra vethette a közjegyző a földosztás adatait.
A kiosztott földekből 253 család részesült.
A kimutatás dátuma 1945. május 28!
A földhöz jutottak birtoklevelet kaptak a jegyzőségen, mely hivatalosan is igazolta, hogy a föld tulajdonuk lett. 1945. május 18-án megtörtént a földosztás. Megkezdődhetett a mezőkön a szorgalmas tavaszi munka.
De milyen nehézségek között! Kevés igavonó állattal rendelkeztek, hiányoztak a mezőgazdasági felszerelések. Egymásra voltak utalva az új gazdák. Segítették egymást, de sokszor kellett a módosabbakhoz fordulniuk. Lassan azért csak megindult a munka, és nem maradt, megmüveletlen föld a határban.
Az évek lassan peregtek, az idő soha meg nem álló óráján. Új gondolatok, tervek, vágyak születtek. A jövő kitárta kapuit, csak be kellelt lépni rajta. S akik megértették a hivó szót, nem késlekedtek a cselekvéssel!
1949 augusztusa. A nyár bőven szórta melegét, s aranyló sugarai pirt loptak az őszt váró gyümölcsökre. Szommer Rudolf kocsmájának bolthajtásos bejárója alatt megvillantak a fecskék szárnyai, amint berepültek fészkükbe. Az ég szabad madárkái mit sem törődtek azzal, hogy alattuk emberek jártak-keltek új életet keresni maguknak, családjuknak. A bejáróból nyiló DEFOSZ helyiség ajtaja sűrűn nyitódott, csukódott. Oda igyekeztek azok, kik a "közösnek" alapjait akarták lerakni.
A kicsiny szoba lassan megtelt emberekkel. És megkezdődött a tervezgetés. Kimondott mondatok, félszeg szavak között remény bujkált, de az ismeretlen újtól való félelem is. A jövő bizonytalanságának láthatatlan markolása néha megakasztotta hangjukat, elfojtotta a kitörni akaró szót. Reményeket kifejező mondatok, nehéz sóhajokká zsugorodtak, melyek együtt szálltak a mind sűrűbbé váló cigaretta füsttel. A megszokás, a földhöz való ragaszkodás ólomsúlya ott ült a szivekben, s nehéz volt kimondani azt a szót: "Megalakítjuk!" A kommunisták még emlékeztek arra a májusi taggyűlésre, amikor Parragi István elmondta a következőket:
"... A szövetkezés kérdése nagyon nehezen mozog, mert a lakosság attól fél, hogy a földjüket el fogják venni, s igen nehéz őket meggyőzni az igazságról, hogy a szövetkezés a dolgozó parasztság érdekeit védi, és csak egyedül ez az út a parasztság számára, melyen haladva az életszínvonaluk emelkedhet és elérheti a munkásság életszinvonalát..."
Sokat vitáztak, végül mégis kimondták a megalakulást.
Ezen az összejövetelen azonban nemcsak tizenkét ember sorsa dőlt el! Pál János, Berkes János, Bécs Perencné, Tóth János, Koronicz Gábor, Torda Elek, Horváth György, Pálfi Lajosné, özv. Peszleg Józsefné*, Takács Jenőné, Bogár Lajos, Mátai József saját sorsuk mellett egy község sorsáról is döntöttek 1949 augusztus 12-én! Az utolsó kettő volt a legfiatalabb, ők a szülői örökségről határoztak, a többiek-, az új gazdák arról a földről, amit 1945 áprilisában kaptak.
Helyesbítés: ez a Peszleg Józsefné nagyanyám, Peszleg Jánosné, aki alapító tag volt. Apámat, Peszleg Rudolfot itt a TSZ pénztárosává választották.
Egy további emlék a TSZ-ről, 1967-ből: A közgyűlés legjelentősebb határozata az új vezetőség megválasztása volt. A vezetőség tagjai : Rákos P., Pál János, Csőre Ernő, Kovács Kálmán, Balázs József, Kovács József, Bujtor Sándor, Kustán Sándorné Kis Antal, Bakos Perencné, Géder János, Perecskó Sára. Fegyelmi bizottság tagjai: Rajnai Perenc elnök, Németh József, Koronic Gábor, Istiván Ferenc, Peszleg József, Szoc.bizottság tagjai: Pál János (elnök) Tiszai Pál, Géder János, Varga Jó-zsefné. Berke Lajos.)
Ez a Peszleg József viszont a nagybátyám, a volt oroszországi hadifogoly.
A novai Vörös Zászló TSZ később országosan is kiemelkedően jó szövetkezet volt. Gyakran cikkezett róla minden országos napilap.
Apám gyakran emlegette, hogy az oroszoktól kaptak egy nagy fekete lovat, amelyet bevittek a TSZ-be. A ló nagyon hasznos állat volt, de minden hangosabb zajtól megijedt, és akkor ekéstől-mindnestől iszkiri az erdőbe...
Megemlékezés egy olajos Peszlegről
Emlékeim az olajipari szállítás történetéből 1934-től 1970-ig - Zalaegerszeg - M. Olajip. Múz., 1995. című kötetből:
A Budafai Kőolajtermelő Vállalat szállítási dolgozói 1960-ban: a névsorban szerepel Peszleg Kálmán diszpécser (a képen a középső sorban az első személy)
A Budafai Kőolajtermelő Vállalat szállítási dolgozói 1960-ban: a névsorban szerepel Peszleg Kálmán diszpécser (a képen a középső sorban az első személy)
2010. augusztus 11., szerda
Ördög Ferenc: Személynévvizsgálatok Göcsej és Hetés területén
Bár a "Peszlegek" eredetére nem kapunk választ, néhány érdekesség:
82 faluból mintegy 47 ezer névadatot gyűjtött össze a szerző (15 ezer család)
Az alsóbb néposztályok a XVI.-XVII. századtól viselnek családnevet
A vizsgált terület 47 ezer lakosának 2065 féle vezetékneve van. A szerző 105 Peszleget azonosított, ezzel a Peszleg a 68. leggyakoribb vezetéknév a vidéken.
82 faluból mintegy 47 ezer névadatot gyűjtött össze a szerző (15 ezer család)
Az alsóbb néposztályok a XVI.-XVII. századtól viselnek családnevet
A vizsgált terület 47 ezer lakosának 2065 féle vezetékneve van. A szerző 105 Peszleget azonosított, ezzel a Peszleg a 68. leggyakoribb vezetéknév a vidéken.
2010. augusztus 10., kedd
Béke poraikra - a második világháború halottainak névsorából
Peszleg Gyula honvéd, született 1911. március 11-én, Hernyékben, anyja neve Tóth Klára, megsebesült majd meghalt 1944. december 2-án, Faluhelyen, eltemették Pakson.
1929: A magyar ipar almanachja
Bak: Peszleg Károly épület- és bútorasztalos mester; született Hernyéken 1901-ben, Mikefán felszabadult 1923-ban. Mint segéd Budapesten és más helyeken dolgozott, 1927-ben került Bakra és megalapította önálló üzemét. Két évet szolgált a Nemzeti Hadseregben
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)