2010. május 26., szerda

„Külömbféle szavak lajstroma”


Mivel az 1715-ös adóösszeírás több hernyéki ősünket is "Peszlek"-nek nevezi, nézzünk utána ennek a szónak is:

Jánosfalvi Sándor István (1804–1879) tudós unitárius pap neve ismerős a Székelyföld, és különösképpen a két Homoród vidékét kutatók előtt. Az 1827-ben pappá szentelt Sándor Istvánt elsősorban az 1942-ben megjelent Székelyhoni utazás a két Homoród mentén című művéért tartja számon az erdélyi irodalom- és művelődéstörténet. Életrajzával és kéziratos hagyatékának feldolgozásával azonban még adós nemzetközösségünk. Igaz ugyan, hogy Darkó Sándor, Benczédi Pál és legutóbb Veres Péter egy-egy tanulmány erejéig megpróbálta bemutatni a szokásostól teljesen eltérő lelkészi életpályát, de a méreteiben is impozáns kéziratos hagyaték feldolgozására nem vállalkozhattak. A nyolc fóliánst kitevő kéziratos anyag Székelykeresztúron, Marosvásárhelyen és Kolozsvárott várja a kutatókat. Jelen írásunkban – ízelítő gyanánt – Jánosfalvi Külömbféle szavak lajstromát adjuk közre, melyet az 1867–1868-ban írt Bibliai ’s más közéleti nevezetes tárgyak… című, közel 600 oldalas gyűjteményének részeként hagyott az utókorra. Jánosfalvi gyűjtése nem csupán megelőzte Kriza János Erdélyi tájszótárát, hanem szerencsésen ki is egészíti azt. Szeretettel ajánljuk hát Jánosfalvi e kis tájszótárát Erdély minden szerelmesének.  (Kovács Sándor)

Ebben a szójegyzékben:

Peszlek – Valami apró pórtéka vagy eszköz.

Ugyanez Kriza Jánosnál:

Pöszlek v. pëszlek: gazdasági mű eszközdarabjai, p.o. szekér vagy osztováta pöszlekei. Be hitvány ekepöszlekei vannak! Te hitvány peszlek! (Udvarhelyszék)

Czuczornál (ő is Krizára hivatkozik):

Nyelventyű: A székely tájszólásban szántásnál a két első ökör tésoláját: (tézsláját) feltoldó v. öszvekötő eszköz v. peszlek. (Kriza J.).

Lehet, hogy ezt az erdőkerülő-dolgot újra kell értelmezni? Dehát akkor hogy kerülhettek a Peszlegek Erdélyből Zalába?

Ennek a kérdésnek Szálinger Balázs az éllovasa, aki Zalai passió című eposzában írja:

Sose félj te öcsém, ha Atilla, a székely
mondja neked. Hírlik, Zala földjén székelyek élnek,
s innen ered Kolon elfeledett neve is. Ha te testvér
vagy, kötelességünk seregünkkel az…” – ám belegajdult
székely Atilla a szóba, s a pultról úgy lefolyott, mint
ökrök nyála az ökröknek szájárul a nyárnak
szemtelenül gatyaromlasztó derekán.

Szálinger így nyilatkozott egyszer:

"Amiről én hallottam gyerekkoromban, Erdélyben nem nagyon, aztán az egyetemen, történelem illetve antropológia tárgyaknál előkerült. Megkérdeztem egyszer egy professzorasszonyt, aki nemhogy nem volt meglepődve, de azt mondta, ő is azt tanítja, hogy egy egységnyi székely ment Őrségbe (illetve “megcsinálni Őrséget”), kilenc egység ment Székelyföldre. A falunevek nagyon hasonlóak (Íjász, Csatár, Lovászi, Zalalövő, Felsőőr, Alsóőr), a tájszólás is (Erdélyben azt hitték róla, hogy affektálom a helyi akcentust – közben pedig csak 19 éves voltam, és nem kopott le rólam a hazai), a faluszerkezetek is."

Zsoldos Attila, a korai magyar történelem szakértője szerint a székelység a 12–13. század fordulója táján kezdett megtelepedni a mai Székelyföldön (a folyamat eltartott vagy egy évszázadig). Korábban a Kárpát-medence számos más pontján tudunk kimutatni székely településterületeket, ezek egyike a mai Őrség (illetve tágabb értelemben Nyugat-Magyarország). Annak bizonyítékai közé, hogy a székelység egy része korábban az Őrségben élt, bizonyos nyelvjárási sajátosságok, illetve a helynévanyag egy része sorolható. Nincs ugyanis egységes székely nyelvjárás, mutat rá Zsoldos, a mai székelység által beszélt nyelv más sajátosságai a Kárpát-medence más tájaira utalnak. Így tehát az bizonyosan állítható, hogy az Őrségnek és a székelységnek valóban van köze egymáshoz, ám ezt a kapcsolatot kizárólagosnak feltüntetni (kizárva például a korai székelységre utaló baranyai, Pozsony környéki, bihari adatokat), tévedés lenne.

Fentiek alapján nem lehetetlen, hogy a Peszlegek esetleg székely eredetűek illetve közös az eredetük a székelyekkel.

***

És Hont vármegyében van Kispeszek és Nagypeszek község a mai napig...


Mindenesetre a peszeki hősi emlékművön szerepel egy Peszeki Gyula is. A Peszek falvakról ld. részletesen az alábbi megjegyzéseket!

5 megjegyzés:

  1. Kispeszek és Nagypeszek a magyar Wikipédiából:

    1295-ben Pesceth alakban említik először, a Hont-Pázmány nemzetség birtoka volt. A 16. században a zselizi uradalom részeként a Dersfi család birtoka. A 19. században előbb az Eszterházy, majd a Breuner családé volt. Az Eszterházy családnak hatalmas szőlészete volt itt, szüretei messze földön híresek voltek. 1850 körül Nagypeszek 507 lakosából 410 református volt. Lakói főként mezőgazdaságból, szőlőtermesztésből és juhtenyésztésből éltek.

    Vályi András szerint "Nagy Peszek, Kis Peszek. Két falu Hont Vármegyében, Kis Peszeknek földes Ura Gr. Berényi Uraság, fekszik Fûzes Gyarmathoz nem meszsze, mellynek filiája; Nagy Peszeknek pedig földes Ura Gróf Eszterházy Uraság, ez fekszik Nemes Oroszinak szomszédságában, mellynek filiája, lakosai katolikusok, és reformátusok, határbéli földgyeik közép termékenységûek, Kis Peszeknek legelõje szoros, fájok van mind a’ kétféle, szõlõhegyei jó borokat teremnek, második osztálybéliek."

    Fényes Elek szerint "Nagy-Peszek, magyar f., Honth vmegyében, Bars vmegye szélén; 82 kath., 15 evang., 410 ref. lak. Ref. anyaszentegyház. Nagy juhtenyésztés. F. u. gr. Eszterházy Jánosné. Ut. p. Zeliz. "

    Hont vármegye monográfiájában "Nagypeszek, Bars vármegye határához közel fekvő magyar kisközség, 131 házzal és 620 ev. ref. és róm. kath. vallású lakossal; vasúti állomása és távirója Zseliz, postája Tergenye. Nagypeszek nevével 1324-ben találkozunk először az oklevelekben. A XVI. században a Dersfiek zselizi uradalmához tartozott. A mult század elején gróf Esterházy volt a földesura; jelenleg gróf Breuer örököseinek van itt nagyobb birtokuk. Az itteni ev. ref. templom 1750-ből való. Nagypeszek faluhoz tartozik az Ágota-major."

    1910-ben 643, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Vámosmikolai járásához tartozott. Nagypeszeket és Tergenyét 1960-ban egyesítették.

    A falu (Sikenica) honlapjáról:

    Nagypeszek (Sikenica) mezőgazdasági jellegű község az Ipolymenti-dombság (Ipeľská pahorkatina) nyugati szélén fekszik, a Sikenica-patak völgyében. A falut Veľký Pesek és Trhyňa községrészek, valamint Jabloňovce és Ágota települések képezik. A község első említése 1295-ből származik. Nagypeszek községrészben található a református egyház 1750-ben épült, barokk stílusú temploma. A templomot a 20. században átépítették. Trhyňa községrész temetőjében további történelmi és kulturális műemlékek találhatók, a régi templom és a lourdesi barlang, amelyben Szűz Mária és Szent Bernadett szobra látható. A múltban a szüreti munkáknál jelen volt a híres zeneszerző Franz Schubert is. A községből származik a Peszeki leányka nevű egyedi szőlőfajta. A belőle készült bort ízlelhetik meg az ide látogatók a helyi borospincékben. A község műemlékei közé tartozik a Trhyňa községrészben álló harangláb is.

    VálaszTörlés
  2. Szlovákul a "pes" kutyát, a "pec" kemencét jelent. Előbbiből ered a "pecér" szavunk, amely valamely szláv nyelvből származott a magyarba, első említése a Magyar Szófejtő Szótár szerint 1415-ből származik, a pecér szláv nyelveken "pjeszar" vagy "peszár".

    VálaszTörlés
  3. Nem lehetetlen, hogy a Peszlek-ek a Peszleg-ből fakadtak a (feltehetően) német összeíró biztos félrehallása révén...

    VálaszTörlés
  4. Az alábbi cikk alanya a "peszlek"-et egészen sajátságos értelemmel ruházza fel:

    A másik személy, akirõl szólni akarok Nyulas Ferenc (1758-1808) szintén Pesten tanult Winterlnél, késõbb Erdély főorvosa lett. 1800-ban Kolozsvárott jelent meg „Az Erdély országi vizeknek bontásáról közönségesen” című könyve.

    Ez volt az elsõ magyar nyelven írt kémiai szakkönyv. Ebben az idõben már javában folyt az irodalmi nyelvmagyarosítás. Ám a tudományokkal baj volt, nehezebb feladatot jelentettek. Hogy miért? Arra Nyulas Ferenc maga adott választ könyvének bevezetõjében. Idézem: „Elég bőv a magyar nyelv, így szól egy nagy nyelvművelő, nincs miért új szókról gondoskodnunk. Elég bõv, az igaz, beszélleni közönségesen, de nem tudományosan írni, mert ma akármi tudománynak nyúljunk írásához magyarul, egy sűrű erdőben utazáshoz hasonló fáradságunk, ahol mindenütt akkor kell magunk elõtt egy utat csinálni, amikor már utazunk. Nekem többet kellett e munkámban a tárgyszóknak kitételeivel mint a vizeknek bontásával küszködnöm. Még senki magyarul vizet nem bontott, a kémia is újság nyelvünkben, innen szükségesképpen sok új szókat kellett csinálnom.”

    Csinált is új szavakat bőven! Egyesek megmaradtak máig, mint például sav, tégely, eszköz, pezsgés, folyadék, gőz, buborék, főzelék stb., mások idővel eltűntek, mint „a vizeknek bennékeirõl”, „repdékeny bennékek mennyisége”, a hőmérő hevettyű, vizalj a hidrogén, peszlek mindazon anyag, melyek a víz bontásához szükségesek. Könyve végén szerencsére egy német-latin-magyar kémiai szótárt is adott.

    (in: Szabadváry Ferenc: A kémia magyarországi kezdeti tudományos megalapozása)

    VálaszTörlés
  5. Nagy a vita a székelyek és a zalaiak rokonságáról, de én eddig egy érdekes dolgot tartok figyelemre méltónak: a székely székek és a zalai szegek rokonságát...

    VálaszTörlés