2010. augusztus 16., hétfő

Az új mezőgazdaság emlékei

Göcseji Helikon 05., Húsz küzdelmes év - mezőgazdasági üzemtörténet - Zalaegerszeg - Zala megyei Könyvtár,1973 című kötetből:

A novai zászlóbontás:

Hogy milyen nagy gondot fordított a földosztásra a Nován tartózkodó orosz parancsnokság, arra bizonyságot szolgáltat egy 1945. május 17-én kelt főszolgabírói leirat. íme a szövege:
"A novai orosz katonai parancsnok utasítására elrendelem, hogy ahol a kiosztandó földeket vagy legelőket még nem osztották volna ki, ott a kiosztást 18-án délig be kell fejezni és a birtokleveleket még ezen a napon ki kell állítani."

Mire megérkezett a tavaszi eső, levert karók jelezték az új mezsgyéket a grófi földeken.

"A kiosztott földekről vázlatot és jegyzéket készítettünk. Ki, hol és mennyit kapott. Három hétig jártuk a határt, mire befejeztük a munkát. Bérünk három akácfa volt, amit az Imre majori úton kaptunk..." mondotta Pál Ferenc amikor a földosztásról beszélgettünk.

Valóban fényes lett a lánc, mire papírra vethette a közjegyző a földosztás adatait.

A kiosztott földekből 253 család részesült.

A kimutatás dátuma 1945. május 28!

A földhöz jutottak birtoklevelet kaptak a jegyzőségen, mely hivatalosan is igazolta, hogy a föld tulajdonuk lett. 1945. május 18-án megtörtént a földosztás. Megkezdődhetett a mezőkön a szorgalmas tavaszi munka.

De milyen nehézségek között! Kevés igavonó állattal rendelkeztek, hiányoztak a mezőgazdasági felszerelések. Egymásra voltak utalva az új gazdák. Segítették egymást, de sokszor kellett a módosabbakhoz fordulniuk. Lassan azért csak megindult a munka, és nem maradt, megmüveletlen föld a határban.

Az évek lassan peregtek, az idő soha meg nem álló óráján. Új gondolatok, tervek, vágyak születtek. A jövő kitárta kapuit, csak be kellelt lépni rajta. S akik megértették a hivó szót, nem késlekedtek a cselekvéssel!

1949 augusztusa. A nyár bőven szórta melegét, s aranyló sugarai pirt loptak az őszt váró gyümölcsökre. Szommer Rudolf kocsmájának bolthajtásos bejárója alatt megvillantak a fecskék szárnyai, amint berepültek fészkükbe. Az ég szabad madárkái mit sem törődtek azzal, hogy alattuk emberek jártak-keltek új életet keresni maguknak, családjuknak. A bejáróból nyiló DEFOSZ helyiség ajtaja sűrűn nyitódott, csukódott. Oda igyekeztek azok, kik a "közösnek" alapjait akarták lerakni.

A kicsiny szoba lassan megtelt emberekkel. És megkezdődött a tervezgetés. Kimondott mondatok, félszeg szavak között remény bujkált, de az ismeretlen újtól való félelem is. A jövő bizonytalanságának láthatatlan markolása néha megakasztotta hangjukat, elfojtotta a kitörni akaró szót. Reményeket kifejező mondatok, nehéz sóhajokká zsugorodtak, melyek együtt szálltak a mind sűrűbbé váló cigaretta füsttel. A megszokás, a földhöz való ragaszkodás ólomsúlya ott ült a szivekben, s nehéz volt kimondani azt a szót: "Megalakítjuk!" A kommunisták még emlékeztek arra a májusi taggyűlésre, amikor Parragi István elmondta a következőket:

"... A szövetkezés kérdése nagyon nehezen mozog, mert a lakosság attól fél, hogy a földjüket el fogják venni, s igen nehéz őket meggyőzni az igazságról, hogy a szövetkezés a dolgozó parasztság érdekeit védi, és csak egyedül ez az út a parasztság számára, melyen haladva az életszínvonaluk emelkedhet és elérheti a munkásság életszinvonalát..."

Sokat vitáztak, végül mégis kimondták a megalakulást.
Ezen az összejövetelen azonban nemcsak tizenkét ember sorsa dőlt el! Pál János, Berkes János, Bécs Perencné, Tóth János, Koronicz Gábor, Torda Elek, Horváth György, Pálfi Lajosné, özv. Peszleg Józsefné*, Takács Jenőné, Bogár Lajos, Mátai József saját sorsuk mellett egy község sorsáról is döntöttek 1949 augusztus 12-én! Az utolsó kettő volt a legfiatalabb, ők a szülői örökségről határoztak, a többiek-, az új gazdák arról a földről, amit 1945 áprilisában kaptak.

Helyesbítés: ez a Peszleg Józsefné nagyanyám, Peszleg Jánosné, aki alapító tag volt. Apámat, Peszleg Rudolfot itt a TSZ pénztárosává választották.

Egy további emlék a TSZ-ről, 1967-ből: A közgyűlés legjelentősebb határozata az új vezetőség megválasztása volt. A vezetőség tagjai : Rákos P., Pál János, Csőre Ernő, Kovács Kálmán, Balázs József, Kovács József, Bujtor Sándor, Kustán Sándorné Kis Antal, Bakos Perencné, Géder János, Perecskó Sára. Fegyelmi bizottság tagjai: Rajnai Perenc elnök, Németh József, Koronic Gábor, Istiván Ferenc, Peszleg József, Szoc.bizottság tagjai: Pál János (elnök) Tiszai Pál, Géder János, Varga Jó-zsefné. Berke Lajos.)

Ez a Peszleg József viszont a nagybátyám, a volt oroszországi hadifogoly.

A novai Vörös Zászló TSZ később országosan is kiemelkedően jó szövetkezet volt. Gyakran cikkezett róla minden országos napilap.

Apám gyakran emlegette, hogy az oroszoktól kaptak egy nagy fekete lovat, amelyet bevittek a TSZ-be. A ló nagyon hasznos állat volt, de minden hangosabb zajtól megijedt, és akkor ekéstől-mindnestől iszkiri az erdőbe...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése