Első említése 1322-ből származik, Hernech alakban. Két évvel később, 1324. december 26-án, Visegrádon kelt adománylevelében I. Károly király Lendvai (Bánfi) Miklósnak adományozza Csömödérrel és Várföldével együtt. A környék néhány falujához hasonlóan, a XIV. század során a szentpéterföldi Őzi család birtokába került. 1472-ben Őzi György tulajdonában volt, majd annak halála után ismét a Bánfi család, nevezetesen szintén Lendvay Bánfi Miklós kezére jutott. A család kezén maradt 1644-ig, Bánffy Kristóf haláláig.
1524-ben három zsellérről tesznek említést a birtokon. 1542-ben 12 portáról, azaz házról, illetve telekről van tudomásunk. Majd 6 év múlva már csak hétről. Ebből egy a bíróé, 4 új, 1 idegené (jövevény), 1 majorsági (uradalmi). 11 zsellér él ekkor a faluban. A házak és lakóinak száma az évek folyamán megközelítően állandó az egész XVI. században. Bánffy Kristóffal, 1644-ben, kihalt a család és a birtok -, ahogy ez szinte a környék összes Bánffy birtokával történt - a gróf Nádasdy család kezére jutott. Osztozott a környékbeli falvak sorsában, abban is, hogy a török elpusztította. 1663-ban, tehát a Nádasdyak idején, azt írták róla, hogy korábban 52 negyed telek volt a faluban. Pusztulása után a földeket a környező falvak jobbágyai használták bérlet fejében. Nádasdy Ferencet, a Wesselényi nádorról elnevezett Habsburg ellenes összeesküvés miatt társaival - Frangepán Kristóffal, Zrínyi Péterrel együtt - kivégezték, birtokai a kincstárra szálltak.
Az elpusztult falut, az ismert korabeli telepítéseknél korábban, már 1678-ban, a sok éve lakatlan Hernyék pusztát kiadják betelepítésre - akkori szóhasználattal megszállításra - Peszleg Mihálynak. 1866-ban megtörtént a falu határában lévő földek tagosítása. Ez az elaprózott területek egy darabba – tagba - való összevonását jelentette, amivel azok művelhetősége könnyebbé vált.
A falu életét végig meghatározta az őket körülvevő erdő. A növénytermesztés mellett a másik megélhetési forrást ez jelentette számukra. Télen az erdőre jártak fát vágni. Erdei iparként a szénégetést, a gyantagyűjtést végezték. Táplálék kiegészítést és bevételi forrást is jelentett a bő gombatermés, amit nyersen, de főleg szárítva értékesítettek a piacokon. Az ipart a faluban egy-egy varga, kovács és a fazekasok jelentették, akik a XVII. század második felétől folyamatosan jelen voltak a falu életében. 1925-ben az iparosokat 1 cipész, 1 kovács, 1 kályhás és 1 kocsmáros képviselte. A gazdaságban - a politikai változások nyomán - bekövetkezett életmód váltás eredményeként a lakosság egy része, az 1959. december 31-én megalakult „Kossuth" Termelőszövetkezetben lett tag, más részük munkát keresett az iparban, Lentiben vagy Zalaegerszegen. A termelőszövetkezet rövid önállóság után, 1964. január 1-én egyesült a csömödéri „Jobblét" Tsz-el. Tagsága e rövid idő alatt 97-102 fő közt változott. A termelőszövetkezet elnökei ez idő alatt: Gálos Albert (1959-1960), Peszleg István (1960-61), Illés József (1962-63). A falu közigazgatási, oktatási hovatartozását a XIX-XX. század fordulójáig meghatározta a Szent István-i rendelkezés, mely a falvakat egy-egy plébániába tömörítette. Ennek eredményeként, amikor a falvak jegyzőt választhattak - ez a XIX. század első felétől vált általánossá - a falu a plébánia központ jegyzőjét bízta meg ez irányú feladatok ellátásával. Majd, amikor 1860-ban megalakult a pákai körjegyzőség, ők is csatlakoztak hozzá. Ez az állapot 1922. január l-ig tartott, amikor a megalakított csömödéri körjegyzőséghez csatolták őket. 1945-öt követően, a korábbi községi képviselőtestület tovább működött, majd 1950-ben megalakultak a tanácsok. A hernyéki önálló községi tanács 1965-ben szűnt meg. Feladatait a csömödéri községi közös tanács vette át. A tanácsok megszűntével ismét önkormányzat igazgatja a községet. A község a csömödéri körjegyzőség tagja, Iklódbördőcével, Kisszigettel és Zebeckével együtt. Egészségügyileg ez a kapcsolat tovább fennállt. Az első egészségügyre vonatkozó adatunk 1778-ból van, amikor a falu bábaasszonyaként Tóth Katalint említik.
1855-ben csatlakozott a falu a pákai székhellyel létrehozott orvosi körhöz, melyet 29 falu hozott létre. Az alapító iratot, a község képviseletében Gálos György és Peszleg István esküdt látta el kézjegyével. 1925-ben még Pákához tartoztak. Csak a csömödéri körorvosi státusz létrehozása után került át Csömödérhez az orvosi ellátás.
Mint említettük az iskolai oktatás terén is a plébánia központi községében létrehozott egyházi iskola látta el a plébánia területén lévő falvak gyermekeinek oktatását. Erre a faluval kapcsolatos hivatalos adatunk 1770-ből van: „A pákai plébániához tartoznak, az ottani tanítónak fizetnek, és az szolgál nekik. A tanulni vágyó gyerekek növekvő száma, illetve a tankötelezettség bevezetése egyre inkább arra ösztönözte a falvakat, hogy önálló iskolát teremtsenek, és maguk alkalmazzanak tanítót. Ez a XIX. század során, illetve a XX. század elején minden, a pákai plébániához tartozó községben magvalósult. A hernyéki iskoláról az első használható adatunk 1885-ből származik. Feltételezhetjük, hogy az iskolát 1880 körül hozhatták létre, és az községi volt, mert nem említik a plébániához tartozó felekezeti iskolák közt. Mivel e munkán belül nem feladatunk a hernyéki iskola történetének kutatása, csupán a rendelkezésünkre álló, további információkat említjük meg. 1911-ben Kámán István volt a községi tanító 1933-ban Molnár Ilona. 1948-ban, az iskolák államosítása okán összeírták az ország összes iskoláját. . A falut övező hatalmas erdők miatt az erdei életmód volt jellemző Hernyéken. Az erdőben sok a nagyvad, a faluban sok volt az orvvadász. Az erdei állattartás volt a gazdasági élet alapja. A disznókat az erdőn, makkon hizlalták. Egykor az építkezés is kizárólag fából történt. Az 1950-es években is folyt a szénégetés a faluban. Korábban a fazsindelykészítés is jelentős volt, ez 1900 körül szűnt meg. Az erdő sok más hasznot is hajtott a falu népének (gyűjtögetés, madarászás, stb.) A kender- és len termesztés, a fonás és a szövés is általános volt.
Az építkezésben ma éles ellentét mutatkozik. A lakóházak mind „új", cseréptetős téglaépületek. Az első ilyen ház 1891-ben épült, a legtöbb pedig 1910 után. Nagyban folyt akkoriban - házilag - a téglaégetés, amihez a tűzifa bőven rendelkezésre állott. így a füstös-konyhás boronaházak teljesen eltűntek. Viszont a falut övező pajták szinte kivétel nélkül, még 1961-ben is - régi, zsúptetős boronaépületek. A falu építkezésére ez a kettősség a jellemző. Néprajzilag a sok boronapajta nagyon értékes. Szili István zsúptetős boronaistállója szintén jellegzetes épület.
A közigazgatás, oktatás kapcsán is szóba került az egyházi hovatartozás. Ennek révén szót kell ejteni a vallásgyakorlásról. A falu lakói a kezdetektől katolikusok voltak. Némi bizonytalanságot jelent azonban a Bánffyak XVI-XVII. századi birtoklása, mert ők áttértek a református hitre, bár később rekatolizáltak. Nincs nyoma, hogy ekkor a falu követte volna gazdáit az új hitre. A XVIII. században egyértelműen katolikusok. Templomba Pákára jártak. Ez később lazult, mert a közlekedési nehézségek miatt többen a könnyebben megközelíthető novait választották. „Jelesebb ünnepeken megteltek a templomok. A pákai templom előtt minden községnek megvolt a maga gyülekezési helye. Nova az erdőn keresztül öt, Páka a csömödéri Miseúton és a réten keresztül úgy hat km, Lenti meg nyolc km postaútnak. Pákára csak jó időben, a másik két helyre - mivel kövesútja van - máskor is el-eljártak. Tekintettel arra, hogy templom nincs a faluban, az asszonyok néhány templomhoz kötődő szokást a saját körülményeikre alkalmazva tartottak meg. A májusi Utániakat szombat esténként, szorosabb munkaidőben pedig vasárnap délután tartották meg, a temetőben - írja Horváth Károly. A hernyékiek templom melletti gyülekező helye - mivel ők a rét felől jöttek - a torony mellett volt. Vallásosságuk bizonyítéka, hogy falujukból is került ki pap; Peszleg Mihály, aki 1761-63, és Peszleg Ádám személyében, aki 1771-74 és 1777-80 közt volt káplán Pákán. A falut - bár Iklódbördőce, Csömödér, Nova, Zajda, Kissziget és Zebecke felé is vezettek utak - egy viszonylag zárt világnak kell tekinteni, ami az erdőknek volt tulajdonítható, és annak, hogy csak egy irányba vitt be, illetve ki, kövesút. Ez nagyban meghatározta életüket, szokásaikat, még akkor is, ha ezek lényegesen nem tértek el a környező falvak szokásaitól és hagyományaitól.
Az 1970-es években tűzoltó szertárat építettek, sőt labdarúgó csapatuk is volt, némi külső segítséggel. A zajdai laktanyai katonái közül is többen játszottak a csapatban.
A mezőgazdasági jövedelem nem tudott megfelelő megélhetést biztosítani az itt élők számára, ezért egyre többen választották az ipart. Az 1970-es években, pedig a környék falvaira oly jellemző módon, a hernyéki fiatalok egy része is a beköltözést választotta Lentibe vagy Zalaegerszegre, ahol kedvezőnek számító módon juthattak lakáshoz, felhagyva ezzel a megerőltetőnek számító bejárással.
Molnár László nyomán
Hernyék község honlapjáról
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Mennyi földet kaptak a Peszlegek Hernyékben? Egy teljes sessio-t és örökös mentességet. Egy sessio kb. "21 köblös föld és kaszáló nyilas", azaz a köböl közvetve földnagyság mérésére is szolgált. Egyköblös vagy teljesebb alakjában egyköblös föld azt jelentette, hogy egy köböl vetőmagot megbíró földterületről van szó. Egy pozsonyi köblös föld 1100–1200 négyszögöl, vagyis egy nagyar hold, amelybe 4 véka gabona került. A köböl szó a latin cubulus átvétele, valószínűleg szláv közvetítéssel. A nyilas nem pontosan meghatározott területmérték, a rendelkezésre álló különleges földterület, pld. szőlő egy darabja. Neve a nyílvetés hagyományából ered, amikor a földeket nyílvetéssel, sorshúzással osztották el. A területmérték nagysága: 30–60 hold, 3,26 ha.
VálaszTörlésA jobbágynak biztosított telek eltartotta a családot, ha saját igával rendelkezett, ezenkívül jövedelmébıl megfizethette az egyházi tizedet, valamint a földesúrnak járó kilencedet, emellett még számos kötelezettségnek (gyalogrobot, katonaállítási kötelezettség stb.) kellett eleget tennie. Ha mentességet kapott, amint a Peszlegek Hernyékben, akkor szép jövedelmet is biztosított az egy sessio.
A Magyar Országos Levéltár zalai Urbáriumok gyűjteményéből:
VálaszTörlés1691: Esterás Pál nádor elé járultak a hernyéki és bördöcei puszták megszállói, mert a kamara által adott szabadság ideje kitett. De a sok háború, futás és zűrzavar miatt nem gyarapodhattak. Ezért továbbra is felmentik őket az urbárium szerint fizetségből és robotból, csak kiki érdeme szerint árendát fizet. Mellékelve a kamara kiváltságlevele 1678-ból. A telepítést vezető Peszleg Mihály két telek után örökre mentes a jobbágyi szolgálattól, a többi 6 évre.
Egy 1710-ből származó levéltári adat:
VálaszTörlésA kamara a prediumot 1678 ápt. 22-1 levelében Peszleg Mihálynak adta ki telepítésre. Ez örökletes joggal egy egész telket kapott teljes mentességgel. Az uj telepesek 6 évi mentességet nyertek. Volt a prediumban 13 egész hely avagy 52 kvarta ses. Most laknak itt 10 1/2 negyedtelek, összesen 8 család. Van még 4 házas zsellér. Többi része deserta. Census stb. mint Szombathelynél, 1 ennek 1710 évi céduláját.
Eltérés a korábbiakhoz képest: Hernyéki... a herceg commissionalis levele értelmében minden félhelytől summát vagy robotpénzt fizetnek 5 magyar Ft-ot.
A Peszlegek pereskednek a XIX. században:
VálaszTörlés1857: A rendezési per során a Peszleg családbeli szabadosok földjeiket örök joggal birt nem úrbéri földnek állították. 1699-ben kelt oklevél azonban csak az úrbéri szolgálatoktól felmentő levél. A per vége nincs meg.
A szegek világa - Göcsej néprajza a 18-20. században című helytörténeti mű a következők szerint írja le Hernyék újratelepítését:
VálaszTörlésZala megye, így a göcseji területek elhagyott, kifosztott falvai is - mint láttuk - zömmel csak a 17. század végétől kezdtek újra benépesedni. A pusztává lett településekre részben szervezett telepítések útján kerültek új lakók, de feltöltődhettek más területekről - így például a Vas megyei Őrségből - érkezettekkel is. Ám nemcsak az üres falvakat kellett benépesíteni, de vissza kellett hódítani az elvadult földeket is, amihez egyre több munkaerőre volt szükség.
Sokszor olvasható a régi iratokban, hogy egy-egy elhagyott, pusztává lett falu területét a környező falvak jobbágyai használták. Hernyék 1660 körül teljesen lakatlan volt, de területét azért művelték a szomszéd falu jobbágyai. A használatért akonális gabonát fizettek. Olyan esetekről is tudunk, amikor egy-egy jobbágy arra jelentkezett, hogy a falut újra telepíti. Hernyéken 1678-ban egy Peszlegh Mihály nevű jobbágy telepedett meg, akinek „mint a prédium (puszta terület) első lakosának mindkét nembeli utódaira is kiterjedő örök jogon egy teljes sessiót (jobbágytelket) ad a kamara minden tartozékaival együtt, és azt felmenti minden adózás alól örök időkre. A többi új lakosnak pedig hat évig teljes mentességet engedélyez. Ezután a lendvai javak urbárium szerint adózzanak." A hernyéki puszták megszállói azonban „a sok háború, futás és zűrzavar miatt nem gyarapodhattak, ezért - kérésükre - továbbra is felmentik őket az urbárium szerinti fizetségtől és robottól" -olvashatjuk a régi jelentésben.
Ez a hernyéki példa csak egy a sok közül. Hasonló esetek előfordultak a közelebb-távolabb eső falvakban is. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a kis települések középkori és későbbi pusztásodása, elnéptelenedése nemcsak az elemi csapások, a háborúk, elvándorlások vagy az elmenekülések révén következett be. Ebben gyakran közrejátszott az is, hogy a faluvá fejlődésre eleve alkalmatlanok, mondhatni, életképtelenek voltak.