PESZLEG GYULA molnár (Bük, 1919. augusztus 12. – Sümeg, 1990. február 5.) Többgenerációs vízimolnár-családból származik. Apja Peszleg János, anyja Rácz Berta. Alapiskolái után apja mellett tanulja a molnármesterség alapjait. Segédlevele 1937-ben kelt. A molnármesteri vizsgát 1943. július 15.-én tette le a nagykanizsai bizottság előtt. 1938. január 10.-től Tapolcán a Kubicsek féle malomban volt molnársegéd, majd még ez évben átszegődött a Cságoly Pál malmához. 1944. február 8.-tól Szigligeten özvegy Esterházy Pálné malmában dolgozott. Rövid katonáskodás, majd bujkálás után 1945. augusztus 12.-én Noszlopon megnősült. Feleségül vette Koronczai Erzsébetet, a noszlopi molnár leányát. Egy ideig itt dolgozott, majd előbb Kapolcsra, majd Tapolcára költöztek. 1949. szeptember 1.-től terményfelvásárló lett a Tapolca és Vidéke Földművesszövetkezetben. 1952. május 16-től már a Veszprém megyei terményforgalmi Vállalat dolgozója. Rövid ideig a BELSPED-nél is volt alkalmazásban, majd 1955. április 1.-től Monostorapátiban a Községi Tanács malmának és cseretelepének vezetője. 1957. március 16.-tól ismét felvásárló. Utolsó munkahelye a MÁV tapolcai telephelye volt, ahol raktárosi munkakört töltött be nyugdíjazásáig, 1979. augusztus 2.-ig. Minden munkakörében megszerezte a szükséges szakismereteket, ill. képesítéseket. Ezek mellett vizsgázott szakács és targoncavezető is volt. 70. éves korában hunyt el. Sírja a régi tapolcai köztemetőben található.
PESZLEG JÁNOS molnár (Hernyék, 1878. szeptember 24. – Tapolca, 1963. május 16.) Szülei Peszleg Ferenc és Kaszás Franciska. A molnáripar alapjait a szülői házban sajátította el. Az inasévek után segédlevelet szerzett. 1910.-ben Körmend mellett Szarvaskenden feleségül vette a molnárcsaládból származó Rácz Bertát. Fiai is mind molnárok lettek 1919.-ben büki malomban volt molnársegéd. 1922.-től a csepegi malomban dolgozott. 1928.-ban Kapolcsra jött molnárnak. Itt vettek házat. Közben Nemeshanyban és Szentimrefalván is volt molnár. 1938.-ban újra Kapolcson dolgozott a szakmájában. 1944-1945.-ben Szigligeten az uradalmi malmot vezette. A háború után Kapolcson élt és dolgozott, amíg egészségi állapota engedte. Idős korában Tapolcára jöttek, ahol gyermekei gondozták. 85 éves korában súlyosbodó szívbaja okozta halálát.
